Nyáron sem pihen a munkamániás

A fürdőgatyában a strand vízében álló és úgy telefonáló vállalkozó a munkamániások egyik jellegzetes típusa. De az is, aki úgy eszi meg az ebédjét, vacsoráját, hogy közben két-három mobilhívást is lebonyolít. Vagy az, akinél a színházban is ott van a bunkófonja, hogy legalább a szünetben intézkedhessen.

Kétségtelen, hogy a vállalkozás, a cég ügyei nagy terheket rónak a frontemberekre, és sok helyütt folytonos rendelkezésre állást, csúcsformát követelnek meg. Ezt még tetézi az állásféltés stressze is, különösen, ha jól fizető munkahelyről van szó. Ámde a menedzser is emberből van: pihenés, a feladatokból való időnkénti tartós kilépés nélkül ő sem tudja a végtelenségig húzni az igát.

A kikapcsolódni nem tudás folyamatos stresszes állapotot idéz elő, amely előbb-utóbb testi-lelki tünetekben is megnyilvánul. Az ingerlékenység, a szétszórtság, az alvászavar az első figyelmeztető jelek, amelyeket olyan tipikus rendellenességek követhetnek, mint a magas vérnyomás, az elhízás, a szív- és érrendszeri panaszok.

A pszichológusok szerint a munkamániából való gyógyulás ott kezdődik, ha valaki belátja, hogy a munka szenvedélybetege. És tudatosan figyelni kezd a napirendjére, az időbeosztására, az egyéb, kikapcsolódást, felüdülést jelentő elfoglaltságokra, és keretek közé szorítja azt a tevékenységet, ami korábban mértéktelenül elhatalmasodott rajta.