Rohamra képzett jószág

Magyarországon mintegy 40 ezer a vakok és csökkentlátók száma, egytizedük képes megtanulni a kutyás közlekedést. Mezősi Tamástól, a miskolci Baráthegyi Vakvezető Kutyaiskola alapítványi elnökétől tudjuk: a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége égisze alatt a hetvenes évektől nevelnek vakvezető kutyákat, e munkát mára három alapítvány – köztük a miskolci – vállalta magára. Ám az évente összesen kiképzett mintegy 25-30 kutya nagyon kevés, legalább 250-re lenne szükség.

De miből? Tavalytól megszűnt az alapítványoknak kiírt állami pályázat, fogynak az adományozók, a Baráthegyi Alapítványt is csak egyetlen cég segíti meg jelentősebb összeggel. – Egy vakvezető kutya kiképzése úgy másfél millió forintra rúg – mondja Mezősi Tamás. – Ebben az összegben a toborzástól, az ivartalanítástól kezdve a kiképzésen át a gazdával való közös munka megtanulásáig minden benne van. A jó vakvezető kutya pótolhatatlan társ, sőt kiváló terapeuta, a fogyatékosok zöme ugyanis depressziós. Ám az állandó lépcsőzés elkoptatja a jószágok ízületeit, 8-10 szolgálati év után „nyugdíjazzuk” valamennyit.

A most 60 éves Csengeri Istvánnak három évtizede a munkahelyén marólúg ömlött az arcára, fél éven belül megvakult. „A szövetség csepeli iskolájából 1984-ben érkezett az első német juhász. Hat év múlva szegény jószág daganatos lett, kaptam egy másikat. Aki elveszíti a kutyáját, szinte újra megvakul. A harmadik társam Tappancs lett, egy labrador. Mikor három éve, édesanyám halála után Tiszalúcról beköltöztem egy miskolci kis lakásba, vele jártuk végig a szolgáltatókat, az okmányirodát. Együtt mentünk piac¬ra, patikába, EKG-ra. Tappanccsal testvérré fogadtuk egymást. Évtizednyi szolgálati ideje lejártával a nővéremhez került, kertes házba, pihenhet, megérdemli! Most Dzsojival »tanuljuk egymást«, jól haladunk. A golden retriever a Baráthegyi Alapítványtól jött hozzám.”

Vakvezető kutyát nem lehet venni, használatba adási szerződéssel kerül a gazdájához. A segítőtárs piros keresztes hámmal, szájkosár nélkül is járműre szállhat, még a kórházakba is beengedik. A világ első olyan kiképzett jószágát, amelyik idejekorán jelzi a gazdája epilepsziás rohamát, a Baráthegyi Alapítvány képezte ki.

Tóth Rea tavaly érettségizett. Az Ongán élő vékony, szőke lány gyengén látónak született, hat éve mindkét szemére megvakult. Számítástechnikát tanul, ősszel egyetemre megy. „Első kutyám, Süti három éve Csepelről érkezett. Sajnos hamarosan Lyme-kóros lett. Elvesztése nagyon megviselt, eleinte nem is akartam másikat. Kutya nélkül félembernek éreztem magam, összezuhantam. Lilivel most szokunk össze, a Baráthegyi Alapítványtól kaptam, szintén labrador retriever. Nagyon lehet szeretni! Túlságosan is! Már biztosan tudom: közös vizsgánk után ő lesz az új barátnőm.”