Lásson a veséjébe!

Négy módon szabadul meg szervezetünk a bomlástermékektől: a bőr, a tüdő, a belek és a vese útján. Közülük az utóbbi az első számú, a kiválasztás fő szerve. A vese a rajta átáramló vért megszűri, megtisztítja és szabályozza az összetételét – emiatt nevezik a szakemberek „nagy egyensúlyozónak”. Ugyanis nem mindennap bánunk egyformán a szervezetünkkel: vasárnap például a szokásosnál többet eszünk, hétfőn alig iszunk valamit, kedden pedig izzadságos fociedzésre megyünk. Márpedig szervezetünk só-, víz- és ionegyensúlyának minden esetben fenn kell maradnia, amiről a vesénk gondoskodik, noha erről mit sem tudunk.

A vesék átlagosan 180 liter vért szűrnek, tisztítanak meg naponta. A szűrés helye az úgynevezett nefron, amiből kerek egymillió van a vesében; érgomolyból és csatornarendszerből áll. Ha a nefron valamennyi csövecskéjét kiegyenesítenénk és sorba raknánk, összes hosszuk 80 kilométert tenne ki. A nem kívánt (mérgező) bomlástermékeket összegyűjtő vizelet napi átlagos mennyisége a másfél litert közelíti, noha ez függ a táplálkozásunktól és a folyadékfogyasztásunktól is.

A nefrológusok, azaz a veseműködés szakorvosai szerint a vizelet sok mindent elárul a szervezet működéséről, ezért gyakrabban kellene élni a vizeletvizsgálat lehetőségével. Ha a színe szalmasárga és átlátszó, normálisnak tekinthető.

Ha sötét tónusú, akkor bizonyos lázcsillapítók szedése vagy májkárosodás állhat a háttérben. De egyes ételek, italok is megfestik, mint például a cékla vagy a vörösbor. A világospiros szín húgyúti gyulladásra, vérzésre utalhat, a fehér (tejszerű) vizeletről pedig jó tudni, hogy nem kóros, csupán bizonyos kristályok kicsapódását jelzi.