Akadálypálya az erekben

Ferenc egy reggel arra ébredt, hogy fáj a hasa, izzad, furcsa teltségérzetre és enyhe mellkasi fájdalomra is panaszkodott. A 62 éves férfi azt gondolta, csak elrontotta a gyomrát. Végül a felesége kihívta a háziorvost, aki EKG-t csinált, és azonnal tárcsázta a mentőt: infarktusra gyanakodott.

A szívkoszorúér-megbetegedést rendszerint meszesedés váltja ki, amely a szívkoszorúér belső falán a zsír lerakódása – plakk – következtében jön létre. A meszes plakkok szűkítik az ereket, s ez a szív vér- és oxigénellátásának csökkenéséhez ve¬zet. Ez a nem kielégítő ellátás gyengítheti a szívet, különösen fizikai megerőltetésnél. A beteg gyenge vagy közepes erősségű mellkasi fájdalmat érezhet, amely a karokba és az állkapocsba is kisugározhat. Ezt a jelenséget angina pectorisnak is nevezik, és nem azonos a szívinfarktussal, amikor a szívkoszorúér teljesen elzáródik.

A kardiológus szakorvos alapos kivizsgálás után elkészíti a szívkoszorúér angiogramját, hogy megállapítsa a végleges diagnózist. Mindezek alapján három különböző kezelési lehetőség jöhet számításba: gyógyszeres kezelés, bypassoperáció és az úgynevezett perkután transzluminális coronaria-angioplasztika (PTCA). A gyógyszerek segítségével növelhető a szívkoszorúéren áthaladó vérmennyiség, a sebészeti beavatkozásnál pedig áthidalják a leszűkült vagy elzáródott koszorúeret.

Ferencnél PTCA-t végeztek, amely során a szívkoszorúér leszűkült szakaszába stentet helyeztek. A stentet magát egy ballon segítségével kitágították, miáltal a stent szorosabban odanyomódott a véredény falához, megszüntetve a szűkületet. A beavatkozást helyi érzéstelenítésben végezték, a beteg végig tudatánál maradt, követve orvosa utasításait.

Az érelmeszesedés kialakulásához számos tényező együttes hatása szükséges. A magas koleszterinszinttel vagy magas vérnyomással rendelkező személyeknél, dohányosoknál, cukorbetegeknél, valamint az olyan személyeknél, akiknek a családjában előfordult már szívkoszorúér-megbetegedés, általában nagyobb a veszély.

Kutatások azt mutatják, hogy a férfi nemiség már önmagában is rizikótényező, mivel nem rendelkeznek hormonális alapokra visszavezető védettséggel, mint a hölgyek. A stresszt sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, és fontos megjegyezni, hogy a tartós lelki feszültség, a szorongás a szervezet számára ugyanazokat az egy bizonyos határon túl már kóros következményekkel járó idegi és hormonális elváltozásokat váltja ki, mint amilyeneket a „klasszikus” stressz.

Mivel Ferenc engedett a szelíd erőszaknak, időben orvoshoz került. Szerencsére nála jelentkeztek tünetek, de sajnos egyeseknél egyáltalán nincsenek észlelhető jelek. Ám a vissza-visszatérő mellkasi fájdalom, ami mozgásra erősödik és pihenésre szűnik, olyan jel lehet mindenkinek, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni!