Idős ember se legyen magányos!

Nem jó egyedül! – ez a mondat minden beszélgetés során elhangzott, amit párkereső idősekkel folytattunk, akik többek között a Szabad Föld hirdetései útján igyekeznek megoldani ezt a komoly problémát.

– Az ember társas lény – hangsúlyozta a hatvan körüli Gera János is, egyedül ő adta a nevét a tapasztalataihoz. Nem csoda, ha a párkeresők ragaszkodnak a névtelenséghez: a vágy egy új párkapcsolatra rendkívüli kiszolgáltatottságérzéssel jár együtt. Ez inkább a nőket viseli meg, akik egyébként is többségben vannak ebben a közegben. A különbség nem csak ezen a téren figyelhető meg nők és férfiak között: míg az előbbiek inkább biztonságra és szeretetre vágynak, az utóbbiak esetében az anyagi szempontok sem közömbösek.

– Könnyebb lenne kifizetni a rezsit, takarítani is jobb ketten – sorolta Gera János, aki már évek óta elvált. Más férfiak esetében is gyakran felmerülnek ezek a szempontok: praktikusan két ember együttélése könnyebbé teszi a háztartás menedzselését. Ugyanakkor a nőknek ez kevésbé fontos.

– Kimos a mosógép, ebédet adnak a konyhán, egy hónapban egyszer egy bejárónőt meg lehet fizetni, az majd kitakarít, csak ezért nem érdemes összeköltözni – mondta egy hatvanas évei elején járó asszony. Ő egyébként a kölcsönös szimpátiát és szeretetet emelte ki, de neki is volt praktikus szempontja: egyszerűen fél egyedül, egy férfi mellett pedig biztonságban érezné magát.

Beszéltünk hetvenéves asszonnyal, aki egyenesen bevallotta: neki a szex is hiányzik. A férfiak szemérmesen hallgatnak erről a témáról, de akadt olyan hölgy, aki azt mesélte: sok házas, fiatal férfi keresi meg azzal, hogy ők szívesen kipróbálnák a dolgot egy idősebb évjáratú nővel. Erre legtöbbször elcsattan az önérzetes válasz: „Én nem az a típus vagyok!”

Az általunk megkérdezettek több helyen is hirdetnek, sokan leveleznek, mások telefonon tartják a kapcsolatot a jelentkezőkkel. Abban a legtöbben egyetértettek, hogy értelmes kapcsolatot csak személyesen lehet kialakítani, tehát ha a találkozás sokáig elmarad, akkor a dolog biztosan kútba esik. A hölgyek hajlamosabbak plátói, levelezős baráti kapcsolatokat fenntartani, a férfiak egy jelentős része azonban kiszórja az elérhetetlen távolságban található jelentkezőket. Az imént említett hetvenes asszonynak több ígéretes viszonya is azért esett kútba, mert a kiszemelt hónapokig halogatta, hogy elutazzon hozzá. Persze ha a személyes találkozás létrejön, az sem garancia semmire.

– Sok férfi olyan igénytelen, hogy az rettenetes – hallottuk egy másik nénitől –, az első találkozóra eljönnek lyukas nadrágban, szinte kivan a fenekük. Akik viszont nem ilyenek, azok nagyon őrzik a függetlenségüket, nem engedik közel az embert.

– Mindenki félti, amije van – adta meg ennek magyarázatát Gera János. – Senki nem akarja a sajátját hagyni: a házát, a családját, az unokáit, ragaszkodik a régi életéhez. A kapcsolatok java része azért hiú­sul meg, mert össze kellene költözni. Az öreg fát már nehéz átültetni. Mindehhez hozzájárul az a félelem, hogy csalók vagy élősködők áldozatává válnak a párkeresők.

– Volt, aki a szociális otthonból írt nekem, és abban reménykedett, hogy én hozom ki onnan – árulta el egy asszony a riportkészítés során. A kölcsönös bizalmatlanság miatt azonban a párkeresés éveken át folyhat, eredménytelenül. Megtudtuk azt is, hogy a hirdetők java része öt évnél régebben keres párt.

– Inkább maradok szingli – fogalmazta meg a tanulságot egyikük –, mint hogy belenyúljak a méhes kosárba.