Bádog Böske ünnepel

A kedvesen csak Tin Lizzynek, azaz Bádog Böskének becézett járművel Ford mondhatni közlekedési forradalmat robbantott ki. Ugyanis futószalagon, ipari körülmények között, nagy mennyiségben kezdte el gyártani a T-modellt. Kezdetben egypercenként, a csúcson 10 másodpercenként gördült le egy „hölgy” a szalagról. A sorozatgyártás miatt olyan áron tudta kínálni, amit egy gyári munkás is ki tudott fizetni a múlt század tízes éveinek Amerikájában. Így történhetett meg az, hogy alig húsz év alatt (1927-ig gyártották) 15 milliót adott el belőle, cége pedig, a Ford Motor Company még mindig a világ egyik legnagyobb autógyára. Csak hogy érzékeljük a számokat: az USA lakossága akkor nagyjából 90 millióra rúgott, a világ összes autójának pedig a fele (!) Ford T-modell volt.
Mi, magyarok is büszkék lehetünk a T-modellre. Az autó nagy részét a magyar származású Galamb József tervezte, aki abban az időben pont Detroitban próbált szerencsét – mint látszik, sikerrel. Az ő tiszteletére egykori iskolájának utódja, a Budapesti Műszaki Főiskola vásárolt egyet és lelkes diákok segítségével felújította.
Bádog Böske még mai szemmel nézve sem ad okot a mosolygásra: a 4 hengeres, 3 literes motor fogyasztása 10 liter körül alakult, a 20 lóerő és a 60-65 km/h utazósebesség nem rosszabb, mint amit a rendszerváltásunk előtti hazai autópark nagy része tudott, sőt… Árulták vászontetős és zárt dobozos kivitelben, két- és négyajtós változatban. Ami világhírűvé tette: ez az első autó, amit más földrészeken is gyártottak.
Néhány évvel a gyártás beindítása után már négyféle szín közül is választhatott a vevő, de az első időkben készülő T-modellek kivétel nélkül feketék voltak. Ennek két oka volt: egyrészt ez a festék száradt a leggyorsabban, így gyorsabban elkészült egy-egy koromszínű kocsi, másrészt Fordék valahogy igen nagy mennyiségű fekete festékre tettek szert a gyártás beindításakor. A tulajdonos az anekdota szerint egyszer kijelentette: „Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek…”
Egy pillanatra próbáljuk meg elképzelni, milyen is lehetett egy ilyen autó volánjánál ülni a századelőn! Amikor nemhogy a teljesítményadóval, de a forgalmi rendszámmal sem kellett bajlódni. Amikor nem voltak még kialakult szabályok, senki sem hallott a KRESZ-ről, dugókról és balesetekről. Amikor még nem azért dudáltunk a másikra, mert az megpróbált befurakodni elénk a sorba, hanem így üdvözöltük a nagy ritkán megpillantott hasonszőrű automobil tulajdonosát...