Párkapcsolatok mesterkurzusa 4.

Már a bűnbeesés is a fogyasztás miatt történt. Nincs annyi bonyodalom, ha Éva nem vágyik annyira birtokolni azt az édenkerti almát – véli a reklámpszichológus. A jó hirdetés az ember szexuális vágyait kelti fel. Kérdés, hogy aztán következik-e a kielégülés...

Sas István szerint manapság mindent nagy étvággyal fogyasztunk: élményt, tudást, időt, szeretetet, szexet. Tudományos tény: az emberek rabjai annak a vágynak, hogy amijük van, azt megtartsák, s amijük nincs, azt megszerezzék. A boldogságra vágyva vásárlunk egyre többet, hiszen a reklámok azt sugallják, hogy elégedettebb, kívánatosabb, szerethetőbb leszek, ha megveszem ezt a fogkrémet, azt a sampont vagy farmernadrágot, hogy a méregdrága autóról már ne is beszéljünk. Lassan már ott tartunk, hogy a kamasz a tévéből tanul udvarolni, a macsó pasi pedig a sörreklámoktól lesi el, hogyan rázza le a barátnőjét.

Ha hiányzik a boldogság, megpróbáljuk megszerezni a hozzá szükséges javakat. Megesik, hogy spórolunk, s megvesszük, amire vágyunk. S persze kínoz a bűntudat a költekezés után. Ráadásul mégsem lesz az életünk olyan lebegősen könnyű, s álomszerű, mint a reklámfilmek világa. Hiszünk az ígéretnek, majd pedig felsülünk. Szembe kell néznünk vele, hogy a pótcselekvések, pótszerek nem váltak be, ugyanis nem tudták orvosolni a boldogságdeficitet, azaz a birtoklás kínzó hiányát.

Sas István azt mondja, a reklám elandalít, simogat, és szebb lesz tőle az életünk. Ám nem szabad túl komolyan vennünk: ha leemelünk a polcról egy vadonatúj gyorsrizst, még nem lesz vidám családunk, mint a tévében szereplő reklámszínésznek. S mégsem mindegy az uraknak, hogy egy villámgyors motort, vagy egy odaadó tudhatnak magunkénak.

Bár akad, aki az előzőre szavaz – ugyanis nincs vele annyi macera...