Sízőknek: esni is tudni kell

A legkönnyebben azok sérülhetnek, akik minden testi-lelki fölkészülés nélkül, mondhatni vaktában vágnak a gyakorlásba. Síelők esetében az oktató „elspórolása” különösen veszélyes lehet, de a nagy magabízóan először jégre menők is gyakran az ügyeletes kórházak sebészeti ambulanciáján folytatják a „nagy kalandot”...

Már a sítúra előtt legalább egy héttel célszerű elkezdeni a házi fölkészülést a naponta legalább egyszer végzett bemelegítő gyakorlatokkal, ami a következőkből álljon: fej-, kar-, váll-, derék-, csípő-, láb-, térd- és bokakörzés, továbbá derékhajlítás, rugózás, guggolásból fölállás. Azután majd a síelés megkezdése előtt a pályán is érdemes elvégezni ezeket, mert így lényegesen kisebb az esélye a húzódásoknak, sérüléseknek, az izomgörcsöknek.

Ahogy a lesiklást, úgy ez esést is lehet tanulni. Ha már borulnunk kell, igyekezzünk úgy lavírozni, hogy lehetőleg fenékre essünk. (Ez a nagy és puha testfelületünk jól tompítja az esésből eredő megrázkódtatást.) Hanyatt esni mindig veszélyesebb, mint elhasalni, ez utóbbinál is érdemes arra törekedni, hogy ha már hasalnunk kell, úgy essünk, hogy testünk minél nagyobb felületen érintkezzen a hóval.

Hasonló a helyzet a korcsolyázással is. Jégre lépés előtt ez esetben is nagyon megéri elvégezni a bemelegítő gyakorlatokat. Kezdőknél az óvatosság és a fokozatosság természetesen kötelező. Mivel a hanyatt esés itt különösen is veszélyes lehet, ezért mindig kissé előredőlt testhelyzetben haladjunk (bukdácsoljunk) a jégen, mert így a legrosszabb esetben is csak legföljebb elhasalunk. Ha pedig már elkerülhetetlen, hogy elzúgunk, akkor - lehetőleg kezünket előre tartva - nyúljunk el a jégen, hogy a legnagyobb testfelületen érintkezzünk, mert így a legkisebb a sérülés veszélye.