Állástalan vagy? Ne add föl!

A munkahely nem csak jövedelmet és életminőséget ad, hanem védettséget is jelent lelki és szociális értelemben egyaránt. A munkahelyi társas kapcsolatoktól megfosztott ember elbizonytalanodik, kezdi elveszteni önértékét, önbecsülését. Ha pedig hosszú távon kimarad az életéből a mindennapos, másokkal folytatott kommunikáció, munkakapcsolat, az így magába zuhanó férfiak-nők  jó része nagy valószínűséggel nyomott hangulatú, ellenséges, agresszív lesz, vagy pedig világtól elforduló, szorongó, depressziós.

De legalább végre nyugodtan lustálkodhat, kipihenheti magát! – gondolhatják irigykedve a reggeltől estig lótó-futó állásban lévők. Megeshet, hogy az első egy-két-három hét még föllélegzés az újdonsült munkanélkülinek – mintha kiadós szabadságra menne –, de a tétlenség egyre inkább elhatalmasodik rajta, s mivel nincs, ami „tartást” adjon a napjának, így az életvitele összekuszálódik, fölborul. Ez az állapot pedig – bármennyire is hihetetlennek hangzik – a lelki erőforrások átlagosnál is nagyobb kimerülésével jár.

Hogyan lehet kijutni ebből a nehéz helyzetből? Mindenekelőtt úgy, ha az ember nem merül tétlenségbe, önsajnálatba. Vagyis él a kényszerszabadság adta lehetőséggel, és igyekszik jóra fordítani a mostani átmeneti rosszat:

– Napirendet tart: idejében kel és fekszik.
– Minden napra szervez magának elfoglaltságot: kirándul, barkácsol, süt-főz, kertet művel.
– Felkeresi a rég nem látott ismerősét, barátját.
– Klubokat, köröket, egyesületeket látogat, ahol emberekkel találkozik, és valamilyen rendszeres tevékenységbe kapcsolódik.
– Folyamatosan figyelemmel kíséri az álláslehetőségeket.

A munkaügyi központok pszichológiai szakszolgálatai csakúgy, mint az álláskereső klubokat vezető szakemberek, a munkanélküliek rendelkezésére állnak. Pozitív példákkal, életvezetési tanácsadással segítenek. A munkaügyi központok munkavállalási tanácsadói folyamatosan tájékoztatnak arról, hogy milyen területen van reális esélye az álláskeresőnek, illetve, hogy milyen ingyenes képzéseket ajánlatos elvégezni az esélyek növelése érdekében.

A munkaügyi központokon túl a volt munkahely is sokat tehet elbocsájtott dolgozója „lelki gondozásáért”. Például azzal, hogy együtt érző (stresszt csökkentő) módon válik meg tőle, biztosítja őt arról, hogy fontos volt a cég számára, és fölkínálja azt a lehetőséget, hogy ha jobb idők jönnek, visszatérhet egykori munkahelyére.