Kovács úr fia autót vesz

Külsőre egyébként jóval karakteresebb, mint gömbölyded V-ös elődje.  Markáns élek, összehúzott szemöldök, a tesztautó fekete színe pedig még egy lapáttal rátesz erre. Összességében sokkal jobban néz ki, de a változás mégsem drámai, kevesen veszik észre, hogy ez egy vadonatúj modell. De nem is baj: Kovácsék családilag a konzervatív formákat szeretik, nekik tetszik a visszafogott, nem túl feltűnő külső.

Szűkösnek már az elődöt sem lehetett nevezni, s ebben nem történt visszalépés. A hátul ülők különösen el vannak kényeztetve, de 190 cm alatt elöl is remekül elférni.  A vezető munkahelyén finom az anyaghasználat és világosak a kezelőegységek, minden ott van, ahol lennie kell. Az ülések nagyon jól tartanak. A tesztautó világos belseje hiába szép, nem praktikus. A legnagyobb fejlődés: annyi év után vége a sokak által gyűlölt kék műszerfal-világításnak: helyette a Passatból örökölt fehér háttérfény uralkodik, ami sokkal kellemesebb a szemnek. A középkonzol világítása csak azért is maradt kék, hogy emlékezzünk, milyen rossz is volt nekünk az ötös Golfban. Csomagtartó-ügyileg a kocsi hozza az arany középutat, a 350 liter nem mondható kiemelkedőnek.

Az indítókulcs elfordítása után nyomjuk a gázpedált. Ami elsőre feltűnik, az a csend. Idősebb Kovács úr nem ehhez szokott, de a legújabb generációs 2 literes, közös nyomócsöves dízel rettenetesen csendes, autópályán sem kell feljebb hangosítani a rádiót. A 140 lóerő pedig rendesen tolja az autót, szükségtelen gondolkozni, hogy merjünk-e előzni.

Ehhez a motorhoz (és általában az összeshez) remek választás a duplakuplungos DSG váltó. Bár a hátramenetet idegesítően lassan kapcsolja, D-ben haladva észre sem vesszük, mikor vált. És ha ez még nem lenne elég: a fogyasztása és a gyorsulása sem rosszabb, mint a kézi váltós modellnek. Így 6,4 litert kért enni, ami nagyon barátságos érték.

Idősebb Kovács úrnak nem tetszene viszont a futómű, ellentétben a kedves fiával. Kemény és ráz, de így legalább lehet gyorsan kanyarodni – viszont a gyerekek hátul nem fognak elaludni egy-egy rosszabb minőségű útszakaszon. Gyors autóhoz jó fék jár, tudják ezt nagyon jól a németek is: a négy tárcsa meggyőzően lassítja az 1,2 tonnás gépet.

Volkswagenéknél mindig kellemetlen téma az ár, ugyanis a konszernen belül nagyon drága az anyamárka. Tesztautónk 7,5 millió forint körüli ára egyenesen hajmeresztő, de az alapverzió sem kevesebb 4 milliónál. Aki spórolni akar, nézzen magának Skodát. Nevével ellentétben a Golfot ne hívjuk népautónak, de a rendszerváltás után ügyesen manőverező Kovács család megengedheti magának. Jó anyagokat, nagyszerű minőséget ennyi pénzért nem nagy kunszt adni, az autó mégis tetszik. Unalmasnak unalmas, de Kovácsékról senki nem feltételezte, hogy rendkívüli família, nemde?

Kattintson bármelyik képre, és megnyílik a képgaléria!

Automata váltókról, DSG-ről és más egyéb nyalánkságokról a Szabad Föld 2009/9. számában olvashat részletesebben.