A magyar férjek a leglustábbak?

Míg Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban csak az utóbbi két-három évtizedben vált általánossá a nők munkavállalása, Magyarországon már a nyolcvanas években megvalósult a nők csaknem teljes foglalkoztatottsága.  Nem csoda, hogy a lakosság túlnyomó többsége úgy véli, hogy mindkét szülőnek hozzá kell járulnia a család jövedelméhez.

Ennek ellenére a magyar társadalom meglehetősen konzervatív a nemi szerepfelfogások terén. A lakosság többsége egyetért azzal az állítással, hogy a legtöbb nő igazi vágya, hogy otthona és gyermeke legyen, s hogy a háziasszonyi teendők ellátása éppen olyan kielégítő lehet egy nő számára, mint a keresőmunka.

A hagyományos szerepfelfogást tükrözi, hogy annak ellenére, hogy a magyar nők többsége teljes munkaidőben dolgozik, az otthoni teendőkből is nagyobb arányban veszik ki a részüket, mint – a magasabb arányban részmunkaidőben dolgozó – nyugat-európai társaik. Nemzetközi összehasonlításban ugyanis a magyar nők végzik a legtöbb házimunkát. Ebben szerepe lehet a háztartási gépekkel – például mosogatógéppel – való kisebb ellátottságnak, de annak is, hogy a magyar férfiak kisebb részben segítenek be az otthoni teendőkbe.

A TÁRKI Társadalomkutatási Zrt. szerepváltozásokat elemző kutatása azt vizsgálta, hogy milyen arányban osztják meg a felek a leggyakrabban előforduló háztartási feladatokat: a főzést, a mosogatást és a takarítást. Kiderült, hogy a magyar nők 3,3-szer annyi házimunkát végeznek, mint a társuk.

A felek közti munkamegosztását az iskolai végzettség is befolyásolja: a diplomás nők „csak” két és félszer dolgoznak többet, ezzel szemben a legalacsonyabb iskolai végzettségű nők 3,7-szer annyit robotolnak otthon, mint a velük egy háztartásban élő férfiak.

A házimunka elosztás egyenlőtlenségében a magyar nőket az orosz, a Németország nyugati felében élő nők, majd a franciák követik.