Segítség! Rossz tanuló a gyerekem!

–    Sok szülőnek már az is fiaskó, ha a gyereke nem az elvárt ötössel érkezik haza az iskolából. Mikor beszélhetünk egyáltalán tanulási nehézségekről?
–     Két gond lehet. Az egyik: a gyermek nem tanul, mert nem érdekli az iskola. A másik: nem tud tanulni – ez utóbbi esetben az erőfeszítései nem állnak arányban az eredményekkel. A kudarcélmény is megutáltathatja az ifjakkal az iskolát.

–    Mit tehetünk, ha a csemeténket hidegen hagyja a suli?
–    A gyerekeknek már óvodáskorban meg kell tanulniuk, hogy a családban mindenkinek, így nekik is van feladatuk. Már egészen kicsi korban érdemes tudatosítani bennük, hogy például az öltözködés, vagy a táska bepakolása az ő feladatuk és felelősségük. A gyerekek általában nem tudják mérlegelni a hosszú távú előnyöket, nem hatnak rájuk a „ha nem tanulsz, csak kukás lehetsz” típusú érvek. Felelősségtudat és szokásrend kialakításával lehet csak hosszú távú eredményeket elérni.

–    Mennyi időt szánjunk a tanulásra?
–    Ez a tanulás intenzitásától és az iskolai követelményektől is függ. A legoptimálisabb az lenne, ha alsóban a napközin kívül már nem kellene tanulni a gyerekeknek. Felsőben pedig maximum két órát, ami az iskolában töltött hat órával már nyolcórányi munkát jelent.

–    A szülő tanuljon együtt a gyerekkel?
–    Alsóban még szükség lehet rá, hogy segítsünk, ha a gyerek nem ért valamit, de inkább alkalomszerűen: semmiképp sem szabad minden nap együtt tanulniuk. Felső tagozatban viszont már inkább árt, mert elveszi a gyerek egyéni felelősségét. Jobb, ha véletlenszerűen ellenőrizzük, felkészült-e a másnapi tanórákra.

–    S ha hiába szán a gyermek elég időt a tanulásra, mégis rossz jegyekkel tér haza?
–    Érdemes utánajárni, hogy megfelelően tud-e olvasni. A tanulási problémák túlnyomó részét ugyanis szövegértési nehézségek okozzák. Rohamosan romlik az olvasáskultúra, százból harminc gyerek nem érti, hogy mit olvas. Egyre kevesebbet olvasnak, s így megtanulnak ugyan olvasni, technikailag mégsem válnak járatossá benne.

–    Mi a hatékony tanulás fortélya?
–    A lecke többszöri átolvasása önmagában nem garantálja, hogy a gyerek meg is tanulja azt. Az olvasáshoz agykapacitásunk 5-8%-át mozgósítjuk, másodszori olvasáskor már csak 6%-át, harmadszorra pedig csupán a 4%-át. Ha elkalandozik a figyelem, fontos, hogy feladatot adjunk neki, ez pedig a lényeg megragadása. A tankönyv olvasását mindig az ellenőrző kérdésekkel kezdjék, mert ez segít a tartalom végiggondolásában, s előzetes vázlatot készít a fejükben. Csak ezután fogjanak hozzá a lecke elolvasásához, folyamatosan keresve a választ a kérdésekre. Egy-egy bekezdés végigolvasása után hangosan, saját szavaikkal foglalják össze annak lényegét. Ha valamelyik kérdésre megvan a válasz, röviden, írásban is rögzíthetik, ez segít megjegyezni. A lecke lényege úgy is ez az öt-hat mondat!

–    S ha a gyerek megtanulta a leckét, de az iskolai dolgozatokban, feleletekben képtelen visszaadni a tudását?
–    A stressz mindenképpen közrejátszhat a rossz tanulmányi eredményben. A kulcs itt is a szülő elvárás. Ha a gyerek azt érzi, hogy a szüleinek egyedül a tanulmányi eredmény számít, ez könnyen kiválthatja a szorongást. Amikor a gyerek hazaér az iskolából, sokszor csak azt kérdezzük tőle, hogy hányast kapott ebből vagy abból a tárgyból, pedig ezen kívül rengeteg fontos dolog történhetett aznap a suliban. Pistike meghúzta a haját, Lacika azt mondta, hogy nem leszek a barátod, a tanító néni ma nem volt olyan aranyos, mint máskor. Fontos, hogy ezekre is kíváncsiak legyünk. A szülő ne az iskola meghosszabbított keze legyen! Ne csináljunk nagy felhajtást, ha nem sikerült valami. Nem olyan nagy tragédia, hogy időnként rossz jegyet hoz haza a gyerek.