Boldó és Bencó 5.

Már elfelejtette a papír illatát, jegyezte meg halkan. Elfelejtetted, ismételtem némi gúnnyal. Hát mi kell még? Nem ez a boldogság?! A két fantasztikus fiú, a ház, az erdő, a boldog család, hát nem ez az idill netovábbja? A kisgyerek azzal jár, hogy az ember elfelejt illatokat, arcokat, bizonyos tevékenységeket, már nem használ testápolót (mert nincs rá ideje), nem jár fodrászhoz, kozmetikushoz, kimarad a torna, nem találkozik barátokkal és két lábon járó emberi lényekkel.

Laci megadóan magához húzott (letette a könyvet, újabb fél évre), a kezembe nyomta a telefont, és csak annyit mondott: hívd fel őket. „De kislányom – mondta Nanyó –, fél órája indultunk el, minden rendben van, ne aggódj! Ha odaértünk, hívlak.” Szinte csak ennyit hallottam. Persze Bencó éppen alszik, ahelyett, hogy fönn lenne, és akkor dögönyözhetném. Meg rám vigyorogna a fogatlan szájával.

A sütésbe menekültem. A pite illata mindig nyugalommal tölt el. Tudtam, leülni képtelen volnék, Laci is inkább a kertészkedést választotta. Végre megcsörrent a telefon, Nanyóék megérkeztek. „Nem akar veled beszélni, éppen farmot épít” – hangzott a késdöféssel felérő mondat.

Este hívom őket, gondoltam, még vacsoraidőben, akkor talán elcsípem imádott elsőszülöttemet. „Már alszik. Kirándultunk, játszottunk, nevettünk, fantasztikusan érezzük magunkat” – mondta Nanyó, s kezdtem azt érezni, hogy elszakították tőlem a gyerekemet. Mi az, hogy alszik!? Hogyhogy nem beszél velem? A szülőanyjával! Hogy meri egyáltalán jól érezni magát? Miért nem toporzékol, hogy azonnal haza akar jönni Anyához és Apához? Hát csak ennyit jelentünk neki?

Vasárnap este boldogan ugrott a nyakamba. Azt hajtogatta, mennyire hiányoztunk neki. És hogy van a kistestvére, kérdezte rögtön. Aztán hatalmas élménybeszámoló, nyugodt esti menetrend. Boldogan feküdtünk le, így kerek a világ, itthon, együtt, négyen.

Hétfőn reggel éppen szoptattam Bencót, mikor Boldó álomittasan megjelent az ajtóban, s tejet kért. Mondtam, először Bencó befejezi az evést, addig üljön ide mellénk, aztán ő is kap tejet. Hatalmas, fülsiketítő ordítás volt a válasz.
No, minden rendben...