Boldó és Bencó 7.

„Micsoda mázli, hogy nem az én gyerekem hisztériázik a földön fetrengve!” Azt hiszem, ez az a mondat, amit a szülők többsége gondol, ha nyilvános helyen tomboló gyereket lát.

ÉletstílusBiczó Henriett2009. 04. 25. szombat2009. 04. 25.

Kép: Digital Camera

Boldó és Bencó 7.
Digital Camera

A „megszégyenült” anyák és apák a vérmérsékletüknek megfelelően próbálják kezelni a helyzetet, időnként megadva magukat az alig pár éves apróságok akaratának. Különösen, ha a nyolcadik Kinder tojás vagy Túró Rudi a konfliktus tárgya.

Szerintem nincs tökéletes szülő, de mégis vannak, akik hajlamosak azt állítani magukról, hogy azok. Érdekes, de ezt csak akkor gondolják, ha nincs velük a porontyuk. Amíg nem született meg Boldó, én is hajlamos voltam azt gondolni ezekről a helyzetekről (a hisztiről!), hogy nyugalommal, észérvekkel, szeretettel kezelhetők. Képtelenség, hogy egy szülő kezében ne legyen eszköz – állítottam határozottan.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert Boldó, ha elmegyünk a közértbe, a mai napig csak egy kiflit kér (már-már szertartásosan). Bármelyik játékboltba beugorhatunk, mindent végigpásztáz, s megegyezünk, hogy mit kér a Jézuskától, a Nyuszitól vagy mit kap a szülinapjára. Ezeket a kívánalmakat mindig levélbe is foglaljuk (szigorú cenzúra mellett), s e vágyak általában teljesülnek is. Így teljes a bizalom és a lelki béke.

Nem így, ha a játszótérről kell hazamenni, a fürdőkádból kimászni, vacsorázni, netán nincs 40 esti mese, csak egy, vagy a szakadó eső miatt nem tudjuk megnézni a beígért várat. És hiába magyarázom, hogy nem lehet több napot egyhuzamban a játszótéren tölteni, reggelig fürdeni vagy mesélni, s hogy szakadó esőben a világ összes romvára zárva van – naponta megismétlődik egyik vagy másik küzdelem.

És nem értem, hogy miért nem érti meg, amikor szépen, lassan magyarázom az érveimet. Egy darabig. Aztán egyre hangosabban. Ő pedig egyre hangosabban üvölt. Amikor először mondtam neki, hogy otthagyom a kádban, fürödjön akár napokon át, megyek a dolgomra, hirtelen csönd támadt és értetlenül nézett rám. Hogy lássa, milyen kemény és határozott Anya vagyok, aki amit egyszer kimond, az úgy is van, diadalittasan kivonultam a fürdőszobából. Vártam a pánikszerű üvöltést, hogy „Anya, gyere vissza!” Ehelyett néma csönd. Percekig vártam a fürdő ajtaja előtt, a gyomrom kezdett görcsbe rándulni: biztosan rosszul lett, megfulladt, azért nem kiabál… Egy hirtelen mozdulattal berontottam, s azt látom, hogy Boldó békésen játszik a vízben. „Anya, ilyen hamar végeztél?” – csak ennyit kérdezett.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek