Falura szorul a szegény

– Évek óta hárommillió szegényről beszélünk. Változott valamiben a helyzetük?
– Egyre többen ragadnak bele a mélyszegénységbe. Esélyük sincs kitörni. Ma a társadalom talán 15 százaléka érzi magát nagyon jól. Huszonöt százalék nem kuporgat. Az alsó középosztály a társadalom 30 százalékát alkotja. A maradék 30 százalék ma is nagyon szegény.

– Mi az a minimális összeg, amire szükség van ahhoz, hogy valaki manapság emberi módon élhessen?
– Ma a létminimum átlagosan 60 ezer forint. Ha valaki egyedül él, annak havi 80 ezer forintra lenne szüksége a megélhetéshez. Egy négytagú családnak 180-200 ezer forintot kellene előállítania havonta ahhoz, hogy legalább hetente egyszer hús kerüljön az asztalra. Ha valaki ez alatt a szint alatt tengődik, akkor nem tud tisztességes élelmet adni a gyerekének, a gyógyszereket nem váltja ki, nem tud emberi életkörülményeket teremteni, nincs meleg, biztonságos otthona. Az egész élete lemondás, nélkülözés, bizonytalanság. Azt tapasztalom, hogy a rendszerváltozás nagy vesztesei a gyerekek és a gyerekes családok.

– A szülők munkahelyvesztése miatt 1992-ben a csecsemőknek 16, ’97-ben már 30 százaléka élt szegénységben, azóta nem javult a helyzet. Mire számíthatnak ezek a gyerekek?
– Nem sok jóra, mert például, ha nem az életkoruknak megfelelően táplálkoznak, akkor ritkán lesznek egészséges felnőttek. Az iskolában egyre több szolgáltatást pénzért adnak. A kirándulást és a különórát is. A szegényeknek nincs megfelelő alapjuk az életkezdéshez, képzetlenek lesznek, pedig az iskolai végzettség mindinkább meghatározza a jövedelmi szintet. Falura szorul a szegénység, sőt a semmi közepén is letelepszenek máshonnan elűzött családok, távol az iskolától, az infrastruktúrától, mindentől. Két-háromszázezer család már annyira eladósodott, hogy kikapcsolhatnak náluk valamilyen szolgáltatást. Több tízezer család van a lakásvesztés közelében, elmaradások miatt. A családok az utcára kerülnek, a gyerekeket elveszik tőlük, és – jóval több pénzért – állami gondozásba kerülnek. Az ilyen problémák hatékony kezelése kizárólag racionális gondolkodás kérdése.

– 1989 és 1991 között a létminimum alatt élők aránya 5-ről 15 százalékra emelkedett. Elképzelhető a közeljövőben is ilyen drámai zuhanás az életszínvonalban?
– Magyarországon már most is alacsony a foglalkoztatottság, alig négymillió aktívról beszélhetünk. A legtöbb munkahelyet a külföldi tőke biztosítja. Ha ők hátat fordítanak az országnak, minden elképzelhető. A válság következtében az eddig jó helyzetű dunántúli térségekben is nő a munkanélküliség, közülük is egyre többen kerülnek be a hajléktalanellátásba. A keleti országrészről ne is beszéljünk! A munka és a hajlék kérdése összefügg. Mindig lehet mélyebbre menni, mindig van még rosszabb. Csakhogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy napjainkban a szegénység rövid és hosszú távú következményei egyre súlyosabbak.