Vízparti sikerek

A hétvégi Kajak-kenu Világkupán a huszonnégy versenyszámból a mieink tizenhármat megnyertek, tehát még az aranyak felét sem adták oda a nagyvilágnak! És még lehetett volna szebb is a menyasszony: ugyanis a remek formában lévő Benedek Dalma, aki két kajak egyes számban – ötszázon és ezren is – esélyes volt a győzelemre, visszalépett, mivel felső légúti bántalmak miatt antibiotikum-kúrát tartott. Viszont így, táppénzen is bezsebelt egy aranyat: beült abba a „presztízsnégyesbe”, melyet Storcz Botond szövetségi kapitány állított össze, és amelyikből Kovács Kati kimaradt… Hát ezt már betegen sem lehetett kihagyni – győztek is Paksy, Benedek, Kozák, Janics összeállításban. A lányoknál – Benedek távollétében – Janics Natasa lett a főszereplő. Négy aranyérméből a legértékesebb a két olimpiai számé, az 500 négyesé és párosé; az utóbbit Kovács Katival, hatalmas fölénnyel happolták el a svédek elől.
Férfiaknál: ha Szeged, akkor Vajda Attila! A kenu egyes ezres és ötszázas számának aranyát zsebelte be, az utóbbival a Kolonics György-kupa is járt neki. Az extra sportteljesítmények sorából számomra mégis Kökény Rolandé volt a legszenzációsabb. A fiú a verseny előtti estén tudta meg, hogy meghalt az édesapja – s bár éjjel egyetlen szemhunyást nem aludt, másnap mégis rajthoz állt párjával, Gönczy Gáborral: a kajak kettesek ezerméteres távján a másodikok lettek. Az édesapa, Kökény Zoltán valamikor maga is kajakozott, akkoriban, amikor még Miskolcon, a Sajón zajlott élénk vízi élet. Méghozzá nem is akármilyen! Kiss Lajos a melbourne-i olimpián bronzérmes lett, Szöllösi Imre pedig a római ötkarikás versenyen szerzett ezüstöt a Diósgyőri VTK színeiben. A tehetségét Kökény Roland tehát úgy örökölte, ahogyan a családi ezüsteszcájgot szokta az ember. A szolnoki válogatóverseny idején az édesapa már a kórházban feküdt, de közvetíteni kellett számára mobiltelefonon a fia futamát. Boldog volt, amikor azt hallotta, hogy Roli remekül szerepel. Talán élete utolsó boldog pillanata volt…