Csak a pénz boldogít?

Sokan egy életen át hajszolják az állandóan vágyott pénzt, nyugalmat, egészséget, családot, gyereket… Általában ebben a sorrendben. Mintha az életmegoldó képlet az lenne: legyen sok pénzem, hogy megengedhessem magamnak azokat a dolgokat, amiket szeretek!

ÉletstílusTari Annamária2009. 07. 15. szerda2009. 07. 15.
Csak a pénz boldogít?

Mi is a boldogság titka?
A személyiségfejlődés során a szülők viselkedése, jutalmazó és szeretetteljes gesztusai, dicsérő mondatai azok a későbbi értékképző elemek, amelyek alapján egy gyerekben formálódni kezd a majdani felnőtt önértékelése és világhoz való viszonya. Ha valaki olyan érzelmi emlékeket hordoz, hogy mennyire lehet örülni egy közös vacsorának, jó beszélgetésnek, ölelésnek vagy a napsütésnek, valószínűleg ezeket a mozzanatokat megtartja felnőttként is.

Aki azt látta, hogy az otthoni tekintélyszemélyek állandóan fáradtak, hajszoltak és legfőbb gondjuk a pénz előteremtése, akkor az centrális elemként szintén rögzülhet nála. Ez nem azt jelenti, hogy a gazdag gyerekeknek könnyű, viszont a szegénységben felnőttek állandóan számolgatnak majd. Sokkal inkább a pénzhez való érzelmi viszonyról van szó, amely meghatározó eleme az élet minőségének is.

A kora gyerekkorban megfigyelhető értéktanulás és az ehhez fűződő érzelmi viszony nagyjából a szobatisztaságra szoktatás körüli időkre tehető. Karl Abraham volt az a híres pszichoanalitikus, aki leírta, hogy a gyerek első igazi "ajándéka" a szülőnek: a biliztetés során elért eredmény. Ebben a bonyolult érzelmi-biológiai-magatartási folyamatban tanulja meg egy gyerek az adás-kapás örömét és teljesítését, mely felnőttkorban is visszaköszön majd, de már anyagi értelemben is, miszerint adakozó, avagy fukar, gáláns vagy görcsös viszonya lesz-e tárgyaihoz, pénzéhez. Ha az anya fáradt és ideges, szorongással vagy haraggal próbálja ezt elérni, a gyerek ambivalens módon tud majd csak viszonyulni az adáshoz, az ajándékhoz, mert kényszerítést és negatív érzelmeket társít hozzá.

Természetesen nincs közvetlen ok-okozati viszony a szobatisztaság és a költekezés között, de aki azt „tanulta”, hogy adni jó dolog és lehet kiegyensúlyozott módon viszonyulni a meglévő és megszerzendő javakhoz, azt sokkal nagyobb nyugalom fogja jellemezni az életben. Nem fog szorongáscsökkentésként állandóan vásárolni és pénzt költeni, folyamatosan pénzt számlálni és aggodalmaskodni, mert tisztában lesz egyéb értékeivel is.

Az irigység
Ha a mai időkben azt látjuk, hogy egy milliárdokkal rendelkező ember depressziós és csak a cash flow-ja érdekli, többen elégtételt éreznek: lám-lám, ő sem boldog. De ettől még az irigység és a pénz vágya nem csökken senkiben, és sokan szívesen kipróbálnák, milyen szenvedni annyi pénz súlya alatt. Ezek azonban becsapós érzelmek, és annak a meggyőződésnek a talaján jönnek létre, hogy egyedül a pénz boldogít.

Fogyasztói társadalomban élünk, ahol az a látszat alakult ki, hogy az élet minőségét és az elérhető boldogságot kizárólag a megvásárolt javak adhatják. A fogyasztói szemlélet egyenletesen költekező rétegeket alakít ki és manipulál, rendre vágyakat kelt az újabb és újabb termékek iránt. Nem divatos a lemaradás és a megfontolt vásárlás, sokkal inkább a mohó csecsemőre jellemző azonnali kielégülés (hitelkártyák, áruvásárlási kártyák) megszerzése.

Tudjuk, hogy a magyar lakosság híres arról, hogy erején felül költekezik – egyfajta dzsentriattitűddel, a „már úgyis mindegy” alapon. Nyilván a gázszámla kifizetésének nehézsége a realitásban komoly probléma, és vitathatatlan, hogy van az anyagi zavaroknak – különösen mostanában, a gazdasági válság idején – veszélyeztető szintje.

Azonban, ha valaki attól érzi rosszul magát, mert nem tudja a szokásos nagybevásárlásait megejteni, melyek az élet egyik jó érzését adják számára, akkor érdemes elgondolkodnia, mennyire szerveződött a lelki jólléte a pénz köré. Jó lenne a karácsonyi pénzköltési hajsza helyett is visszatérni az érzelmi értékű ajándékokhoz, de ugyanilyen fontos, hogy a hétköznapokon is megtaláljuk a pénz nélkül előállítható jó pillanatokat. Sokan állandóan csak másokhoz mérik az életszínvonalukat, és irigykednek, panaszkodnak. Pedig, ha „kívül hordjuk” az önértékelésünket és állandó összehasonlításban pozícionáljuk önmagunkat valahová, akkor azt nem a saját értékeink alapján tesszük, és ez veszélyes, mert leértékelődéshez, csalódottsághoz és hajszolt életformához vezethet. 

Ez persze közhely, de nem egyszerű megvalósítani, mert jó önismeretre, önértékelésre és határozott célokra van szükség hozzá. Ma ritkán halljuk azt, hogy „elégedett vagyok”, mert az egzisztenciális szorongások és a pénz körüli aggodalmak nem teszik lehetővé még a gondolat kialakulását sem, nemhogy az érzelem nyugodt átélését. Pedig az élet akkor válik boldoggá vagy legalábbis jól élhetővé, ha valaki biztos önmaga erejében, és abban, hogy ugyan vannak komoly nehézségek az életében, de azok valamilyen módon leküzdhetőek.

Tudjuk, hogy a legkeményebb krízishelyzet is csak akkor dönt le valakit a lábáról, ha szubjektíven azt éli át, hogy képtelen bármit tenni önmagáért. Pedig minden jobb, mint sodródni, mert akkor a lehetséges aktivitás is elvész, és a kiszolgáltatottság érzése lesz az erősebb.

A jó érzelmi egyensúly megtalálásához vezető út a saját élet, a képességek és lehetőségek feltérképezése. Aki ezt megteszi, a realitás talaján marad, és olyan életformát tud kialakítani, amely mellett rugalmas marad és konstruktív.

Forrás: Diéta és Fitnesz

Ezek is érdekelhetnek