Napközi a nappaliban

Maguk a gondozók főznek majd a Hétpettyesben, és a kicsik nézhetik, hogyan tisztítják a zöldséget, aprítják a gyümölcsöt. Még segíthetnek is, akárcsak otthon, s közben egészséges életmódot tanulnak – mutatja Hohmann Péter, aki egy nyáron nyíló egri családi napközi immár berendezett helyiségeiben vezet körbe.

Valóban egy családi házban alakítják ki a napközit, a szomszéd szobában, a Tudástárban az iskolások időzhetnek majd. Ez nem intézmény, hanem szolgáltatás, magyarázza a mérnök-közgazdász, aki emellett állásközvetítéssel foglalkozik. Nemrég viszont új területre merészkedett, igaz, inkább a tisztességes cél, mint az azonnali üzleti siker kecsegtette. S máris rájött, hol és mi hibázik a rendszerben…

– Egyelőre semmilyen érdekképviselete nincsen az egyéni kezdeményezéssel létrejött családi napköziknek. Mindenki maga talpal ügyvéd és könyvelő után, s persze eltéved a szabályok erdejében, azt sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Ezen a tanácstalanságon is szeretnénk segíteni – mondja Hohmann Péter. Ez az egri ház, ahová meghívott, amolyan referencia napközi lesz, mert valójában egy országos hálózat terveit dédelgetik. Kollégáival létrehozták a Csa-Na, azaz Családi Napközik Alapítványt, majd felvették a kapcsolatot a dél-alföldi Csodacsalád Egyesülettel, akiknek segítségével megszervezték a leendő gondozóknak szóló képzést. Főleg a hátrányos helyzetű térségek – Heves, Borsod, Baranya – településein tájékozódtak, kistérségi társulások ülésein vettek részt, s bizony vegyes tapasztalatokat szereztek.

Igaz, az önkormányzatokat kötelezettség terheli, hogy megoldják az 1–14 éves gyerekek ellátását, ám nem mindegy, hogy ezt hogyan, milyen színvonalon teszik. A családi napközik hivatása az volna, hogy a csemetéket otthonos körülmények közt fogadják. Ám valószínű, hogy számos településen beérik azzal, hogy a falusi könyvtár egyik szobájában vagy épp egy üresen maradt tanteremben rendezik be a „gyerekvigyázót”. Pedig ha egy helyiség délelőtt a 2. c osztály terme, délutánra nehezen változik kellemes időtöltésre alkalmas, meghitt zuggá. Ráadásul úgy tűnik, hogy az önkormányzatok előnyt élveznek, ha maguk alapítanak családi napközit, mintha a vállalkozó kedvűek, például anyukák vagy épp óvónők teszik azt.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázatán például csak akkor indul eséllyel egy civil kezdeményezés, ha mindjárt hét új napközit nyit. Nem csoda, hogy tavaly egyetlen ilyen nyertes sem volt. Elgondolkodtató az is, hogy a támogatott berendezési tárgyak listájában óvónői szék szerepel, de kerti játék már nem. A magánerőből indulóknak már az is nagy segítség lenne, ha hitelt kapnának a valóban gyerekbarát napközi kialakításához, bebútorozásához. Az államnak is olcsóbb e forma támogatása, mint új bölcsődéket építeni.

Egy igazi családias hely nemcsak azért jó, mert ott az aprónép kisebb csoportban, otthonosabban érzi magát, hanem azért is, mert e szolgáltatás rugalmasabb, mint mondjuk egy nagy létszámú bölcsőde. Ha a kismama hirtelen munkát talál, például faluhelyen eljár szüretelni, ide néhány napra, akár néhány órára is beadhatja a kicsinyét. Ha pedig úgy adódna, hogy nincs nagymama, aki alkalomadtán éjjel vigyázna a gyerkőcre, egy ilyen napközi akár „bébihotellé” is alakulhat.

Kik dolgoznak majd a gomba módra szaporodó családi napközikben? Jelentkező akad bőven. Egerben például ötvenen pályáztak négy helyre. Az egyikük egy fejlesztőpedagógus végzettséggel bíró óvónő volt, aki bolti pénztárosként várta, hogy végre csemeték közelébe kerüljön.