Szingli vagyok, bátran közelíts!

Mára azok a nők is szinglinek vallják magukat, akik egyedül élnek ugyan, de vágynak egy társra. Esetleg egy-két gyerkőc nevelésével bíbelődnek, s persze állásuk, karrierjük megtartásával, s az álmatlan éjszakáikkal is meg kell küzdeniük.

Mostanság már a társkereső oldalakon sem csak az egyedül élő harmincasok vallják magukat szinglinek. Abban persze a korábbi és a vadonatúj szinglik hasonlítanak, hogy önként és tudatosan vállalják az egyedüllétet. Néhány esztendeje még sokkal könnyebb volt anyagilag is független életet élni, de az egyre fojtogatóbb gazdasági válságban azonban nem csak a férfiak pénzügyi helyzete kezd meginogni, hanem a sikeres és öntudatos szingliké is. Manapság egy független, intelligens, helyes nő akkor is elgondolkodik a házasságon, ha azt szívesebben elodázná még.

Persze egy öntudatos, sikeres szingli nő elvárásainak nehéz megfelelni. Íg leendő társ ne legyen túl öreg, de nagyon fiatal sem – egyszóval, ne legyen vele kínos a megjelenés se színházban, se társasági összejöveteleken. Rendelkezzen jól jövedelmező állással, saját lakással, gépkocsival, s annyi önbizalommal, ami nem nyomja el a szingli nő törekvéseit. Ja, és vágyakozzon egy közös kis poronty után.

Ugyanakkor persze létezik az a kevés kivétel, aki köszöni szépen, jól van egyedül, és biztosan hiszi, hogy a ranglétrán előretörve jobban megél, ha csak alkalmi kapcsolatai vannak, mintha valakivel osztoznia kellene független életén.

Egy lélekgyógyász az egyedüllétbeni várakozást ahhoz hasonlította, mint amikor a szél a tenyerünkre fújja egy növény magját. Csöppet sem biztos, hogy a magot fürkészve ki tudjuk találni, milyen növény fejlődik ki belőle, és milyen ízű gyümölcsöt hoz. Az pedig egyenesen megállapíthatatlan, hogy ezt a jelenséget magként, vagy gyümölcsként értékeljük.

Érdekes, hogy manapság a család nélkül élő férfiak is használják a szingli kifejezést, annak ellenére, hogy a korábbi évek statisztikái szerint a teremtéskoronái csöppet sem becsülték a szingli nőket. Talán irigységből, talán férfiúi hiúságból. Úgy tartották: annyira önállóak, határozottak és céltudatosak az így élő hölgyek, hogy előbb-utóbb teljesen elférfiasodnak.

Akárhonnan is nézzük is a kérdést, a természet rendje elől nem lehet kitérni. A szingli nő, ha sokáig egyedül marad, rigolyás vénkisasszony lesz, aki a férfiak közeledését is finnyáskodva fogadja. S ahogy mindenkinek, az ő bőre is ráncos lesz, őszül a haja, megereszkednek a mellei, s teherbíró képessége sem marad a csúcson. Vagyis felette is eljárhat az idő, s akkor már nem lesz olyan kapós, mint a hamvas őszibarack.

Szóval, szingli hölgyek és urak:  itt az idő a változtatásra!