Bedarált gyerekek

Panni szőke, öt-hat éves forma kislány, egy nagy autóból száll ki. Körülötte anyukája sürgölődik. Nagy táskák kerülnek elő, az anyuka megöleli Pannit, majd a kertkapuban álló férfinak hidegen mondja: akkor két hét múlva jövök Panniért. Az apa és Panni kicsit óvatosan méregetik egymást. A szülők válása óta eddig csak kéthetente hétvégén látták egymást, most pedig mindennap együtt lesznek.

A bontóperek során leggyakrabban a „kéthetente hétvégi láthatás, és nyáron pedig egy hónap az apánál” időbeosztás mellett dönt a bíró. Panniéknál is így van. A kislány csak másfél éves volt, amikor szülei elváltak, és jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a törvény a nyári szünetből egy hónapot ítél meg az apáknak, miért csak első hosszú nyarát tölti a gyermek édesapjával. Az anyuka – ahogy ez elvált szülőknél gyakran előfordul – a gyermek érdekeire hivatkozva nem egyezett bele, hogy a kislány egy hétnél hosszabb időt töltsön édesapjával.

– Hogy a bontóperek során többségében az anyák kapják meg a gyerekeket, annak erős biológiai meghatározottsága van – magyarázza Alpár Zsuzsa gyermekpszichológus. – Nagyon sok házasság pontosan azért fut zátonyra, mert ez a biológiai meghatározottság rosszul kezelt, feltörhetetlen burkot hoz létre. Így a szülés után az apák gyakran magukra maradnak, hiszen a biológiai kapocs anya és gyermeke között olyan szoros lesz, hogy abban már nincs helye az apának. Az apa viszont nyilván nem akar egyedül maradni, és más elfoglaltságot keres, akkor viszont az anya érzi azt, hogy kimarad valamiből.

De térjünk vissza Pannihoz és apukájához. Eltelt az első nap sok játékkal, stranddal, és közeledik az este. Az, amikor nincs anya, csak apa, és Panni hiába szereti apát, este mégiscsak anya kellene. Olyan nehéz ez, mert például a strandon lenni vagy az erdőben sétálni sokkal jobb apával, mint anyával. Panni nem először érzi, hogy nagyon nehéz kisgyereknek lenni. – Hívjuk fel anyát? – kérdezi apa, látva Panni szomorúságát.

– Nem kell, anya azt mondta, nem akar zavarni minket, és ő nem is fog hívni, meg azt is mondta, ha nagyon nagy baj van, csak akkor hívjam én. Most meg azért nincs akkora baj, csak este van.
A kislány aztán szinte bebújik a hatalmas táskába, és egy fényképalbumot szed elő. Az ágy szélére ül, lapozgatja. – Anya azt mondta, ha szomorú vagyok, nézegessem ezt. Benne van anya, a kistestvérem meg nagymama.

– Ez a legszemforgatóbb dolog, ami történhet. Egy kapcsolat nem csak akkor él, ha a látótérben van az apuka vagy az anyuka – hangsúlyozza Alpár Zsuzsa. – A kapcsolat élhet bármikor. A telefonbeszélgetéseket éppen ezért nagyon is érdemes pártolni. A „mi mind a ketten szeretünk téged” szlogent ez valóban megtölti tartalommal. Gyakori eset, hogy amikor az apa megy a gyerekért, az anya képtelen egy bensőséges mondatot mondani – például: érezzétek jól magatokat, vigyetek esőkabátot, hogy meg ne ázzatok stb. Ez azért lenne nagyon fontos, mert a gyerek azt érezné, hogy a megváltozott napirend ellenére is van biztonság, szeretet.

A válások során sajnos legritkábban szempont a gyerek szempontja. A gyermekpszichológus megpróbál olyan láthatási javaslatokat adni, amelyek a gyerekek érdekét szolgálnák, de gyakran előfordul, hogy ez egyik felet sem izgatja igazán. Jellemzően a szülők elfoglaltsága a döntő vagy a nagymama időbeosztása, de hogy a gyereknek lelkileg mire lenne szüksége, nagyon ritkán érdekes.

– Az apák többsége úgy érzi – mondja el tapasztalatait dr. Hegedűs István, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnöke –, hogy eleve hátrányos a bírósági eljárás, mivel többnyire bírónők hozzák az ítéleteket. Ahogy az 1930-as években feminista szervezetek kifogásolták, hogy csak férfiak a bírók, úgy most ennek a fordítottja áll fönn. Persze nem lehet azt mondani, hogy mindenkire érvényes lenne az elfogultság. Mi azt állítjuk, nincs olyan, hogy egy anya eleve alkalmas, egy apa pedig eleve alkalmatlan a gyereknevelésre. Ha mind a két fél alkalmas, akkor dönthessen a bíró a közös szülői felügyelet mellett, sőt, az együttműködés feltételeit is megszabhassa.

Mivel az elvált szülők többsége nem érett a gyermeknevelésre, ezért a válás után tovább küzdenek egymással. A gyerek viszont mindkét szülőjét szereti, és meg kell tanulnia, kinél mit mondhat, ki minek örül, és hogy ő hogyan vívhatja ki saját biztonságát.

Időközben Panni már ágyba bújt. Apa kezét fogja, és félálomban hallgatja a mesét. A kislány végre kiléphet a mindennapokból, ahol nehezen igazodik el, pedig ő csak mindenkit szeretni akar, és azt, hogy őt is szeressék. Apa pedig hallgatva kislánya egyenletes lélegzését, lassan érteni kezdi azt a mondást: el kell dönteni, mit akarunk az életben – azt, hogy mindig igazunk legyen, vagy azt, hogy boldogok legyünk.

►

Magyarországon a bontóperek során a gyerekeket 70-80 százalékban az anyáknál helyezik el, s csak 10-15 százalékban az apáknál. A többi kiskorú pedig állami gondozásba kerül.