Mészáros Antónia: kalandvágyból jeles

2005-ben Az állampolgár riporter című cikkéért Minőségi Újságírásért Díjat kapott, a következő évben pedig már ismét Magyarországra szólította a munka: Az Este egyik műsorvezetője lett. Az élő adások feszültségét olykor edzőteremben vezeti le, és attól sem riadt vissza, hogy egy léböjtkúrába vágjon bele a legnagyobb munka közepén.

– Nem mindennapi karrier a tiéd, hiszen az európai közszolgálati média bölcsőjének tartott BBC-nél évekig dolgoztál szerkesztőként, riporterként. Nyilván szerencse és kitartás is kellett ahhoz, hogy egy ilyen patinás helyre bekerülhess.
– Mindenekelőtt szerencse, hiszen amikor elkezdtem pályázni a különböző angol társaságoknál, talán magam sem gondoltam végig, mire is vállalkozom. Az ilyen pályázatok zöme legtöbbször szemétkosárban végzi, nem beszélve arról, hogy egy külföldi riporter eleve hátrányból indul. Néhány hónap után azonban mégis visszahívtak a BBC külpolitikai szerkesztőségébe, ahol megüresedett egy állás. A kiválasztási procedúra során végül másodmagammal maradtam versenyben egy kínai lánnyal. A világpolitikai helyzet alakulását figyelve arra számítottam, hogy az az esélyesebb, aki kínaiul beszél, ám végül mégis mellettem döntöttek. Ezután évekig határozott idejű szerződésekkel dolgoztam, miközben folyamatosan pályáztam a belsős állásokra. Ebben is szerencsém volt. Néhány év múlva már belsős munkatárs lehettem.

– A kint töltött évek alatt gyakran veszélyes terepen is dolgoznod kellett. Az iraki háborút feldolgozó dokumentumsorozat előtt például végig kellett csinálnod egy túlélőtábort.
– A BBC-nél csak az lehet haditudósító, aki részt vesz egy ilyen többnapos kiképzésen. Persze senki ne gondoljon arra, hogy kitettek minket a dzsungel közepén, és egyedül hagytak egy bozótvágó kés társaságában... Ez inkább pszichikai felkészítést jelentett, hiszen egy háborús övezetben észnél kell lenni. Főleg elméleti oktatásból állt, amit viszont egy nagyon profi csapattal csináltunk végig. Hivatásos színészek játszották el a háborús helyzeteket, és a kiképzés része volt egy nagyon komoly elsősegélynyújtó felkészítés, ahol élő embereken és élethű műsérüléseken gyakoroltunk. Sőt, imitáltak egy túszejtést is, a legváratlanabb helyzetben profi kommandósok raboltak el minket. Bár mindannyian tudtuk, hogy ez következik, az akció egy kicsit mindenkit megviselt, voltak, akik már a tábor után visszaléptek, és inkább nem vállalták a kihívást. Ezután utaztam Irakba, ahol az angol gyalogság egységébe beépülve dolgoztam – egyszemélyes stábként – operatőrként és riporterként is egy 14 részes dokumentumfilmen, amit a háború után mutatott be a BBC. A sorozatot természetesen többen készítettük, mindenki más-más helyszínen volt.

– A kétségtelenül izgalmas és kihívással teli évek után 2006-ban mégis Az Este műsorvezetőjeként köszönthetted a nézőket. Mi volt a vonzó az itthoni ajánlatban?
– EU-csatlakozásunk után Anglia volt az első ország, amely megnyitotta a határt a kelet-európai munkavállalók előtt 2004-ben. Forgattam egy dokumentumsorozatot azokról a fiatalokról, akik szerencsét próbáltak az országban, és közel egy éven keresztül követtem nyomon a sorsukat. Ebből aztán egy könyv is született, amit mindenképpen itthon akartam kiadni. A megjelenést követően sok-sok interjút adtam a hazai tévétársaságoknak, így jutottam eszébe az MTV vezetőinek. A legvonzóbb az ajánlatban a műsorvezetői státus volt, hiszen erre esélyem sem lehetett Angliában. Úgy gondoltam, ha mégsem az elképzeléseim szerint alakul ez a munka, legfeljebb visszamegyek, ha viszont nem vállalom el, lehet, hogy később megbánom. Eddig, úgy tűnik, ez is egy szerencsés döntés volt.

– Hetente többször, olykor egész héten élő adást vezetni nem csak szellemileg, de fizikailag is kihívást jelent. Hogyan tudod karbantartani a kondíciódat, szoktál-e például diétázni, sportolni?
– Annak idején még a BBC-nek forgattunk egy dokumentumsorozatot, ahol a világ négy legnagyobb fogyókúratípusát mutattuk be. Hat hónapon keresztül háromszáz emberrel dolgoztunk a kísérleten, amelynek a során dietetikusok és orvosok vizsgálták a résztvevőket, és lényegében tudományos kutatást végeztek a leghatékonyabb diétákról. Ezen felbuzdulva - bár addig a súlyommal nem volt különösebb probléma - én is kipróbáltam néhány módszert, aminek viszont az lett az eredménye, hogy azóta több gondom van, mint korábban. Jó lecke volt, megértettem, hogy nem lehet a fogyókúrába ész nélkül belevágni. Rendszeresen járok konditerembe, és már évek óta terveztem egy léböjtkúrát. Az elképzelésem az volt, hogy annak rendje és módja szerint majd elvonulok a világ zajától, és ott csinálom végig, ahol senki se lát, de soha nem nyílt alkalom arra, hogy a szabadságom terhére véghez is vigyem ezt. Így végül éppen akkor vágtam bele nyáron, a legnagyobb hőségben, amikor a szabadságolások miatt egy hétig minden áldott nap én vezettem Az Estét. A legszörnyűbb az első nap volt, éhség és fáradtság gyötört, még a sminkszékben is elaludtam. Már kezdtem megbánni a dolgot, de a második naptól kezdve tényleg fittebbnek éreztem magam, mint valaha. Eleinte csak három napot terveztem, de mivel jól bírtam a kúrát, folyamatosan emeltem a napok számát. Még az sem ejtett kísértésbe, hogy egy díszvacsorán jobbnál jobb falatokat kóstolhattam volna, végigültem az egész estét néhány pohár víz társaságában.

– A sok munka mellett, gondolom, a nyáron azért jutott időd a pihenésre is.
– A nyaralás inkább aktív pihenéssel telt, Párizsban és Berlinben jártam, ahol a rengeteg látnivaló miatt szinte egész nap róttam az utcákat. De ha mód nyílik rá, természetesen a vízparti heverészésre sem mondanék nemet.

– Mit tartogat számodra az ősz? Az Este mellett esetleg egyéb feladatok is várnak?
– Ismét elkezdtem forgatni a BBC-nek. Egy olyan dokumentumfilmen dolgozom, amely nagyon aktuális társadalmi problémával, a cigányság és a magyarság közötti feszültségekkel foglalkozik. Így amikor nem vagyok adásban, akkor ehhez a filmhez forgatok.

Forrás: Diéta és Fitnesz