Semmi rendkívüli, de kéne

A forma az, ami a Fiat-ot megmentette a kipusztulástól. A jól elrontott Stilo után nagy durranás volt a Grande Punto, s a Fiat azóta is szebbnél szebb autókkal csavarja el a fejünket. Tudják ugyanis, hogy sokan vagyunk, akik a szívünkre hallgatunk, nem az eszünkre (ezért léteznek még emberek, akik Alfát vesznek). A Maserati-szerű orr, a sárga szín, az oldalcsíkok miatt roppant sportosnak mutatja magát a kis olasz, pedig eredetileg családi, semmint sportautónak készült. Méretben a nagyra nőtt kisautó kategória oszlopos tagja, a Corsával, a Fiestával és az 207-es Peugeot-val áll ádáz versenyben. Hátul ketten kényelmesen elférnek, A kocsi mérete pontosan az, ami a két kisgyermeket nevelő családnak még éppen elég lehet, sőpt a parkolással és a városi cikázással sem lesz gondja. A csomagtartó viszont szűk és a rakodóperem is magas – az pedig szinte hihetetlen hogy kívülről nem tudjuk felnyitni, ugyanis nincs se gomb, se kilincs…

Kár, hogy belül fantáziátlan és ronda a kocsi. Az ülések jól tartanak és a kormány is rendben, de a műszerfal és a középkonzol kevéssé igényes. A Blue&Me kihangosító rendszer gyönge, a fedélzeti számítógépből az adatokat csak nehezen lehet előszedni: a kezelését rettenetes túlbonyolították. A hifi – a beépített mélyláda ellenére – szólhatna jobban is, de legalább Pendrive-ot is betolhatunk a kesztyűtartóban eldugott kis nyílásba. A tükrök kívül kicsik, de az belül is, viszont a kilátást a vastag C-oszlopon kívül más nem zavarja.

A tesztautóban az 1.4 Tjet 120 lóerős változata dohogott. A sima 1.4-esre néhány éve még mindenki legyintett, mára azonban divatba jöttek a kis turbómotorok: a kedvező adózás mellett a károsanyag-kibocsátásuk is alacsony, vezetési élményben pedig felveszik a versenyt az 1.6-os és 1.8-as motorokkal is. Puntónkkal élmény 3000-es fordulat felett autózni, s ki kell emelni a hangját, ami különösen jóra sikerült. Autópályán sem jön zavarba, de igazán a kanyarokban van elemében az autó. Élvezetesen lehet vele kanyarogni, a jól sikerült futómű szépen segíti a 120 lóerő munkáját. A 17-es felnik helyett a 16-os lenne az igazán ideális, így kicsit rázós az út a rosszabb minőségű burkolatokon. Vegyesben 8 literes fogyasztást produkált, ami elfogadható.

Van benne egy City gomb, amit megnyomva maximális kormányszervó rásegítést kapunk, így még a dupla kartörés utáni gipszlevételről hazafele tartva is képesek leszünk leparkolni. A fékeket szokni kell: hirtelen és nagyon erősen harapnak. A váltó sajnos olasz: kicsit szorul, kicsit recseg, jó hosszú úton jár, de megtalálhatók a fokozatok.

Az alapfelszereltségbe négy légzsák, a szervokormány, elektromos ablakok, állítható magasságú vezetőülés, CD-s rádió, távirányítós központi zár és menetstabilizáló elektronika tartozik. Az 1.4-es Tjet Punto 5 ajtóval és tesztautónk majdnem minden extrájával 3,6 millió forint körül jár – most mindenféle kedvezménnyel ez 3,1-ig letornázható.

Átlagautó, mondtuk az elején: nők és férfiak is találnak benne nekik tetsző részletet, könnyen és sportosan is vezethető, városban is elemében van, de autópályán sem kell vele szégyenkezni, az átlag magyar autós is megengedheti magának. A végén pedig arra jutottunk, hogy semmiben sem kiemelkedő, ám egy hét együtt töltött idő után azt érezzük: kéne...

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!