Égnek áll a lila hajam

Az aggódóbb típusú felnőttek általában azért akadnak fenn a hajfestésen, mert még tisztán emlékeznek rá, annak idején micsoda procedúra volt egy tisztességes, szülőőrjítő hajszín elérése. Kamaszkoromban nem kellett hozzá sokkal több, mint két-három óra, patikában vásárolt hidrogéntabletta, egy porcelánedény, egy pár anyucitól elcsórt gumikesztyű, egy törülköző, amelynek később a szivárványszínű romjait is el kellett tüntetni, egy tubus borzalmas minőségű, NDK-gyártmányú hajfesték, aztán lopni egy kevés ecetet a spájzból, és máris indulhatott a "prodzsekt", amelynek eredményeképp valami borzalmas színkatyvasz állott elő az ember fején - mert haj nem sok maradt. De legalább az eredmény sem volt tartós, az első nagyobb eső az emlékét is elmosta a valahai hajszínnek. És akkor egy szót sem ejtettünk a fejbőrön keletkezett sebekről... Amikor anyám először látott meg enyhén vérző homlokkal, élénk narancssárga hajféleséggel a fejemen, belesápadt, és, mi tagadás, a vércukorszintje is némi korrekcióra szorult volna. Első kérdése viszont ez volt: de mit fognak szólni ehhez az iskolában?! Majd összeszorított fogakkal elvonszolt egy méregdrága belvárosi fodrászszalonba, és sírva, majdhogynem térden csúszva könyörgött a mesternek, csináljon belőlem embert. {p} Aggódó típusú felmenőknek tehát bátran lehet hivatkozni a vegyiparban azóta bekövetkezett robbanásszerű fejlődésre, különösen, ami a kozmetikumokat illeti. Általában nagyon bejön, ha megkérjük anyucit, segítsen az egyébként halálosan egyszerűen felkenhető és nem is túl drága hajfestéket a tarkóból a fejtetőre átcsoportosítani. Ha előtte egyeztetünk a színt illetően, a családi konfliktus máris semmivé foszlott.Ám ezzel még nincs megfejtve az a kérdés, hogy miért ordít, dühöng és őrjöng néhány felnőtt a kamaszszíneket látva. Hogy miért hivatkozik belső értékekre a külcsín helyett - miközben őróla vastag rétegekben pattogzik a vakolat grimaszolás közben. Hogy miért emlegeti fel a természet adta szépséget - miközben az illető haja utoljára az őszirózsás forradalom idején lehetett eredeti színű. Hogy miért hivatkozik a tanulásra, összevetve a szépészetre fordított idővel - miközben ő maga hetente több órát eltölt algapakolás alatt, cellulitiszkezelésben, gyakorlatilag aranyárban, miközben otthon várják a kijavítatlan dolgozatok.Nos, gonosz véleményem valószínűleg egybeesik az éppen lehordott kamaszokéval: ezek a felnőttek egyszerűen csak irigykednek, mit szépítsük. De ki állította, hogy a felnőttek, csak azért, mert annyi évet éltek már, okosak, megfontoltak és bölcsek?! Mitől váltak volna azzá?Hacsak, ugye, nem a hajfestéstől.