Dráma három felfüstölésben

I. A pipázás művészete, avagy a majmolás egészségkárosító veszélyeiPolgárpukkasztásról szó sincs. Dehogy akartam én frászt hozni szerető, gondoskodó családomra! Háromévesen a világ működésének felfedezése foglalkoztatott leginkább. Környezetemhez pedig szorosan hozzátartozott dédapám. Nagy titkok tudója volt, bölcs öreg, igazi életművész. Akkortájt már csak egy szenvedélyének élt: a pipázásnak. Fázós, téli estéken a kandalló előtt pöfékelt - méltósággal. S közben varázslatos, különös történeteket mesélt a székely emberek ízes szavajárásával, hogy tűzrőlpattant, virgonc természetemet lecsendesítse. Egy idő után minden érdeklődésem a díszesen faragott pipára irányult. Próba-szerencse alapon cselekedtem. A családi legendárium őrzi füstösre sikeredett, utánzós magánszámomat. Én meg dédapám emlékét. Pipája ott lapul a többi kincs között, fiókom mélyén.

{p} II. A szivarozás diszkrét bája, avagy a füstbe fulladt randevúAlacsony volt, kövér és elálló fülű, szemüveget viselt. Az iskolában a legeszesebb fiú. Az intellektusa imponált. Csókcsaták helyett világmegváltó vitákat vívtunk. Túl azon, hogy mint nőt észre sem vett, csekély hibáinak egyike volt még, hogy cigarettázott. Tizenhárom évem számos tapasztalatának birtokában úgy ítéltem meg, hogy célravezetőbb, ha bimbódzó szerelmünk hajnalán még nem nevelem anyáskodón, hanem inkább idomulok hozzá. Így én is rágyújtottam hát, a harmonikus párkapcsolat kialakítása céljával. A szivar hosszú volt és büdös. Én elszánt és szerelmes. Marlene Dietrich sem csinálta volna profibban! Érzéki vampként, mély átéléssel, kéjesen eregettem a füstöt imádottam döbbenettől sápadt mitesszeres arcába. Egészen addig, míg figyelemfelkeltő játékom kínos köhögési rohamba nem fulladt. Cikis lett a cigizés, és a légyott végén nem csak a szivar vége égett...

{p} III. A bagózás mint unaloműző, avagy a k(h)amuzás kellemetlen következményeiHeten voltunk, mint a gonoszok. Mind lányok. A nagy hírű katolikus kollégium szigorú légkörének oldására az emeleti mosdóban, az esti áhítat helyett, bagózóversenyt rendeztünk. Micsoda móka volt! És micsoda égbekiáltó botrány a patinás falak között! Az amúgy modern, ám széplelkű apáca minden belénk vetett bizodalma alapjaiban rendült meg akkor. Az eset után természetesen egy héten át bűnbánatot kellett tartanunk. Renitensként az volt a legkevesebb, hogy tiltott dohány után kutatva rendszeresen ellenőrizték a holminkat.A cigarettázás azóta sem tartozik szenvedélyeim közé, viszont gyakran vagyok pipa, mert passzív dohányosként szenvedek azoktól, akik nálamnál lényegesen többször gyújtanak rá. Vágyálom csupán, hogy a két tábor egyszer s mindenkorra elszívja a békepipát. Addig meg tovább füstölöghetek a füstölgők miatt. Akik rám se bagóznak!