Berekfürdő lubickol a sikerben

A meccs hajrájában egy néző kicsit bátortalanul beszólt, "Ne alázzátok tovább őket!", ám a feltámadt szél elsodorhatta a hangját, mert a hazaiak továbbra is ellenállhatatlanul robogtak az örményesi kapu felé. Igaz, tizenegyesből, de még a berekfürdői kapus is kivette a részét a gólszüretből.A meccs lefújása után a berekiek játékosai a pálya körül boldogan kiabáló kórus ("Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!") tagjaival fogtak kezet, míg L. Kis Lajos, a hazaiak edzője egy pezsgősüveget adott körbe. Az ezer lakost számláló népszerű fürdőhelyen volt is ok az ünneplésre: a Jász-Nagykun-Szolnok megyei I/B-ből egy osztállyal feljebb léphetnek. Az egyesület elnöke, Bihari József arca ragyogott az örömtől, amikor végre hozzáfért az örvendező játékosokhoz. Örül Bódi Zoltán, Végh Endre és a többi támogató is.Nem akármilyen társadalmi esemény ma már Berekfürdőben egy futballmeccs: autókkal, menetrend szerinti autóbuszokkal jönnek a nézők a környék településeiről. Ha más időpontban rendezik az NB II-es karcagi csapat mérkőzését, a nagykun főváros drukkerei közül igen sokan a bereki pálya mellett biztatják a hazaiakat.

{p} Már tavaly mutogatta oroszlánkörmeit a gárda, az idén pedig már sokak véleménye szerint olykor káprázatosan játszottak. Az ellenfelek mindenhol a bajnokesélyes Berekfürdőre fenték a fogukat, mindenki ellenük akarta megmutatni, hogy azért máshol sem akármilyen "fattyúk" kergetik a labdát. L. Kis Lajos évekkel ezelőtt még az első osztályban, Debrecenben rúgta a bőrt, miután a Loki leigazolta a megyei I. osztályból. Karcag és Szajol után most Berekfürdőben edző, ahol egészen a bajnoki címig vitte a csapatot. A vezetőik által nyújtott biztos háttérnek, a játékosállomány minőségének és a csapat szemléletének tulajdonítja a sikert. - Igaz, a bajnokság végén jött egy hullámvölgy, alighanem azért, mert a csapat a tíz pont előny birtokában már biztosra vette tudat alatt, hogy megnyertük a bajnokságot, de közrejátszott az is, hogy nálunk sok az idős játékos, akik a végére elfáradtak. Rutinból sok mindent megoldottunk, de a fiatalos lendület, átütőerő, futógyorsaság hiányzott - magyarázza az edző. Varga László is az idősebb labdarúgók közé tartozik, tekintélyét jelzi, hogy ő a megbízott edző olyankor, amikor L. Kiss Lajost másfelé szólítja a kötelesség.

{p} Ő úgy gondolja, jó szereplésük az önkormányzat nyújtotta biztos támogatásnak köszönhető, no meg annak, hogy jó néhány rutinos játékos ide került Karcagról, s mellettük akad néhány tehetséges fiatal, akik vagy berekfürdőiek, vagy a környező falvakból járnak át. Szerinte jó ötvözetet alkot a már jóval magasabb osztályokat is megjárt idősebb, egykor NB I-es, NB IB-s, NB II-es játékosok tapasztalata és a fiatalok dinamizmusa, mégis úgy véli, fiatalítani kell. Következnek a tárgyalások: elbírja-e a kis falu a megyei I. osztály anyagi terheit. A futballcsapat és a szurkolók bizakodnak. L. Kis Lajos úgy gondolja, nem lesz akadálya annak, hogy egy osztállyal följebb lépjenek. Egy frissen feljutott csapattól a biztos bentmaradást szokás várni, ő azonban magasabbra tenné a mércét, s a középmezőnybe várja a berekieket. A nyolcadik helyhez kellene igazolni három fiatal, tehetséges focistát. A berekiek egyik játékosa, Bánhegyi Tamás testnevelő tanár ugyan tanítványaiból buzgón neveli az utánpótlást, de most még korai velük megoldani az erősítést. Egy részük még csak az ifibe nőtt bele, s onnan csak Nagy György nőtte ki magát, aki a felnőtt csapatban többször pályára lépett. Úgyhogy, ha valaki még a mostani csapatból is el akar menni, pótolni kell, de még nem az utánpótlásból.Egyvalaki biztosan pótolhatatlan, mondják a helyi együttes tagjai: Agócs Laci bácsi, aki a vállán hordja az egész csapat gondját-baját. A pályával szemben lakik, s ő a pályamunkás, a szertáros, az intéző, minden egy személyben. Az ő példája jelképe lehetne a falu futballcsapatának: itt mindenki ennyire, vagy majdnem ennyire akarja a sikert, jegyzi meg egy boldog szurkoló.