Vakáció: kaland vagy unalom?

A tizenévesek látványosan és fájdalmasan tudnak unatkozni. A feltűnő semmittevés korosztályuk előjoga - felnőttként valószínűleg egyik munkából a másikba loholnak majd, akárcsak most az "őseik" -, mégsem kellemes egész nap a plafon repedéseit számlálgatni a heverőn fekve, vagy hatvanadszor is megnézni ugyanazt a rajzfilmet a folyton ismétlő tévécsatornán.
Most, augusztusban, amikor az üzletek legtöbbje már tanszervásárral "riogatja" a tiniket, még mindig nem késő feltöltekezni néhány igazi szünidei élménnyel.
{p}
- Elvagyunk, nézelődünk - vonogatja a vállát a tizenhárom éves Krisztián, akit az egri buszpályaudvaron szólítok meg. Nem árulom el neki, hogy már jó ideje figyelem, amint tökélyre fejleszti a nyilvános unatkozást. Krisztián a város közeli községben lakik, és a délelőttöt azzal töltötte, hogy faluja főterén, a betonból öntött virágtartón üldögélt a vele egykorú sihederekkel. Ebédre hazament, megmelegítette a rakott krumplit, majd fölvette a jobbik pólóját, bezselézte a haját, s újra nekiindult. A megállóban már várta a barátnője - idősebb "hölgy", most lesz nyolcadikos, s ez bizony hízeleg a fiúnak, aki épp csak hatodikba megy. Begördült a busz, felszálltak, s Krisztián egész úton azon töprengett, vajon megfoghatná-e a lány kezét. Mire döntésre vitte volna a dolgot, sajnos megérkeztek a városba, egyenesen a zsúfolt pályaudvarra. Leültek egy padra, és bámulták, hogy hullámzik a tömeg. A lány cigarettát vett elő, s pöfékelni kezdett. A fiú magában megállapította, hogy egy érett nővel van dolga, s tovább bámészkodott. Egymáshoz nemigen szóltak. Negyedóra múlva átültek egy másik padra, félóra múlva egy harmadikra. Eltelt egy újabb órácska, akkor felálltak, s megkeresték a falujukba induló járatot. Krisztián jegyet váltott, majd fáradtan dőlt hátra az ülésben: kirándulásból ennyi épp elég volt egy napra...

*

- A mi gyerekeink nem csellengenek, sőt nem lesznek pöszék, sánták, púposak sem. A próbákon a testüket és a szellemüket is edzzük - mondja Andrási Imre koreográfus, a budapesti Színjáték Stúdió tanára. Földessy Margit színiiskolájában hatszáz növendék próbálgatja a szárnyait. Nem akarnak mindannyian színészek lenni, inkább képzeletüket, kreativitásukat fejlesztik, és táncolni, verset mondani, énekelni tanulnak. A próbák után könyvtárba járnak, hogy elolvassanak mindent, amit a darabokról tudni kell, vagy zenét hallgatnak, mert a színpadon barátságot kötöttek a komolyabb műfajokkal is.
{p}A koreográfus nyáron Egerben dolgozott, ahol először vitték színre diákokkal Ránki György vígoperáját, a Pomádé király új ruháját Venczel Valentin rendezésében. A darab félszáz gyerekszereplője - közülük legtöbben a helyi Forrás Diákszínpad tagjai - az egész vakációját arra áldozta, hogy a komédia bemutatója sikert hozzon.
- A délig lustálkodásról le kellett mondanunk, de megérte - meséli a tizenhét éves Tardy Anna, aki láthatóan egyáltalán nem bánja, hogy június közepétől majd' minden délelőttjét és délutánját a színpadon töltötte. Mindez nem volt újdonság az egri gimnazista lány számára, ugyanis színészgyerekként pici korától megszokta a "komédiások" világát. Így még azt is vidáman viselte, amikor negyvenfokos hőségben a tűző napra "űzte" őket a rendező, elvégre szabadtéri produkció készült.
- A társaság meg a poénok mindig feledtették az efféle megpróbáltatásokat - erősíti meg a tizenhét éves Győri Zsuzsanna is. A göndör, szeplős lány titkon színésznő szeretne lenni, ezért megdobogtatja a szívét, hogy nagy művészekkel játszhat. A darab főszerepét ugyanis Gregor József énekli, akinek jelenléte és főleg közvetlensége szárnyakat adott a gyerekeknek. 
- Nagy kincs a közös célért dolgozni - fogalmaz igen felnőttesen Ágoston Péter, aki szeptembertől az egri Szilágyi Gimnázium első osztályának padjait koptatja. A fiú - aki ráadásul az egyik jelentősebb szerepet kapta - nem bánja, hogy nem töltötte egész nyarát a tévé meg a számítógép képernyője előtt.
{p}Akadtak, akik még nehezebb döntés előtt álltak a szünidő kezdetén. A külföldi üdülés és a színpadi próbák között kellett választaniuk. Végül még ők sem bánták meg, hogy idén otthon nyaraltak, mert olyan közösségre leltek, amit nem lett volna szívük otthagyni. S ami még meglepőbb: a forró hónapok alatt úgy megbarátkoztak a modern vígoperával, hogy augusztusra már fütyörészték, mint valami diszkóslágert...

*

- Annyira unatkozom! - szól ki a szobájából Máté, mire a konyhában szorgoskodó anyja azonnal lecsap a kínálkozó lehetőségre.  
- Mi lenne, ha kiporszívóznál? - érdeklődik a találékony szülő, felfüggesztve a hagymaaprítást.
- Ahhoz semmi kedvem - veti oda a kamasz, és még szenvedőbb képpel nyúlik végig a heverőn.
- Ha lemennél a boltba? - szól a következő szerény ajánlat. 
- Kizárt - jön a gyors válasz.
- Mit szólnál egy mosogatáshoz? Csak úgy, unalomból? - próbálkozik kitartóan az agyafúrt szüle.
- Jaj, hagyj kicsit békén! Nem veszed észre, hogy zenét hallgatok? - csattan föl a tizenéves, és abban a pillanatban feldübörögnek a hangfalak.        

*

Kaland vagy unalom a nyári vakáció? Csak rajtad múlik, melyiket választod. S van még néhány heted a becsöngetésig.