Mikor tanulunk meg végre németül?

Eennek bizonyítására álljon itt egy közismert anekdota. Az első hegedűs a próba végeztével odasomfordál a karmesterhez, és megkérdi: - Maestro, fizet egy hordó sört a zenekarnak? Mert ha nem, akkor úgy játszunk, ahogy ön vezényel. De ha fizet, úgy muzsikálunk, ahogy kell.
Mondom, elég szkeptikus voltam a tréner szerepét illetően, sokkal inkább a "hordó sörön" múlik az egész. Hiszen Tóth Bálint, a Lombard FC mestere az ötödik forduló táján úgy látszott, bajnokcsapatot dirigál a Borsodi Ligában. Aztán mi történt, mi nem, ott szenvednek a pápai legények a kiesés szélén. Erre sokféle magyarázatot el tudok fogadni, csak egyet nem, nevezetesen azt, hogy Tóth Bálint közben amnéziába esett, és mindent elfelejtett, amit a prolicences tanfolyamon a fejébe tömködtek. Ugyanígy nem hiszem el, hogy Détári Lajos számára Nyíregyházán az utolsó fordulóra jött el a megvilágosodás, amikor leült a kaposváriak elleni mérkőzés kispadjára. Nem lettem valami lelkes tehát akkor sem, amikor "németül" kezdték tanítani futballistáinkat mind a Fradinál, mind pedig a válogatottban.
A Ferencváros gelsenkircheni meccsén, a Schalke 04 ellen azonban mintha valami megcsillant volna azokból az erényekből, melyeket oly régen hiányolunk játékosainknál. Harcosabbak voltak, bátrabban bocsátkoztak párharcokba, ezek közül nem egyet meg is nyertek, egyszóval a gárdának volt tartása, még akkor is, ha durva egyéni hibákkal saját magát küldte a padlóra az FTC. Ezeket a pozitívumokat pedig én hajlandó vagyok László Csaba munkájának betudni. Más kérdés, hogy az edző - szegény ember módjára - bizony vízzel főz. "Szegény ember" jelen esetben az egyesület is, ahol a túlélés miatt kénytelenek voltak túladni a "családi ékszereken". Lipcsei Péter csapatkapitány azt mondta: ha Gera Zoli itthon marad, bejutottak volna a Bajnokok Ligájába. Én még hozzátenném, hogy a mérgezett egér módjára rohangáló Bajevszki helyett egy gólerős Tökölit is el tudnék képzelni egyszemélyes csatársorként, és talán Gyepes is nyugodtabb lenne, ha Dragoner segítene neki uralni hátul a légteret. S e játékosokkal kapcsolatban csak a feltételes módot használhatjuk, annak viszont érdemes lenne utánaszámolni, mit hoztak a kiárusított Üllői úti focisták a konyhára euróban, illetve fontban - és mit hozott volna a klub büdzséjének, ha bekerült volna a gárda a BL döntőjébe? Biztos vagyok benne, hogy a ligában jobban járt volna az FTC, ehhez viszont "csak" meg kellett volna tartani a távozókat. Hogy a csapat fele törve beszéli a magyart, ha egyáltalán beszéli, az nem baj, hiszen a sport világában már rég beköszöntött a nemzetköziség. A problémám inkább az, hogy a távozók helyett nem mindig jobb kvalitások érkeznek. Erről egyik kollégám jut eszembe, aki vett egy drága cipőt, aztán, amikor megszorult, valamilyen minőségi kifogással visszavitte a boltba a lábbelit, majd becserélte, és még némi pénzt is kapott vissza. Miután ezt többször megtette, egyszer csak ott állt télvíz idején egy olcsó szandálban.
 "Németül" tanul a válogatott is, nekik Lothar Matthäus tart órát Thaiföldön. A keret bőséges, és tartogat néhány meglepetést is, hiszen talán Kriston Attila vagy Vincze Ottó maga sem hitte volna, hogy még egyszer felmerül a neve a legjobbak között, még akkor is, ha hiányoznak a légiósok és a Fradi focistái. Csalódott lehet viszont a vésztartaléknak jelölt Tóth András, aki kezdő pozícióból jutott a sor végére. A szövetségi kapitány üzenete minden bizonnyal az, hogy "A nagy testvér figyel téged", ezért érdemes hajtani a bajnokikon és strapálni magad az edzésen.
Mindenesetre a túra és a válogatás felkavarta a sportág álló vizét, hiszen még ezért a "zsíroskenyér-túráért" is megvívta a harcát Matthäus - ezúttal a debreceniekkel, akik vonakodtak elengedni a kiválasztottjaikat az ázsiai útra. A szövetségi kapitány ebből az ügyből presztízskérdést csinált - és nyert.
A csapat viszont elveszítette első mérkőzését a szlovákok ellen.