Honvéd: pihenj,oszolj!

A Honvéd létesítménye állagában már akkor is a szomszédos temetőre hajazott, a stadionrekonstrukciós programban mégis a nem túl kedvezőnek minősített D csoportba került a stadion. Ugyanide jutott Bőcs, Kiskunfélegyháza és Demecser pályája is. Ez nagyjából azt jelentette, hogy az állam hagyja elsorvadni a hajdani klasszisról elnevezett létesítményt. Bár mai állapotában már valóban életveszélyes a Bozsik-stadion (egy-egy bajnokin a pálya alatt rohangáló vakondok teszik ki a nézőszám felét, a klubház a világháborús Berlinre emlékeztet, a lelátó pedig egy testesebb szurkoló gólörömétől simán összedőlhet), még mindig meccseket játszanak benne. Már évek óta megy a vita arról, hogy a romhalmaznak a közüzemi díjait ki fizesse: maga a klub, avagy a létesítmény fenntartója, az állam. A stadion kezelésével megbízott Sportfolió Kht. álláspontja az, hogy amit bérelnek, azért fizetni is dukál; a csapat tulajdonosai ellenben azt mondják, ők csak akkor adnak ki pénzt, ha mégis lesz valamiféle stadionrekonstrukció. Ezen szépen elvitázgattak a felek, de a közhasznú társaság nem tudott mit tenni, hiszen a honvédosok sosem írtak alá semmilyen szerződést. Majd bolondok lettek volna saját magukba rúgni...
Igen ám, csakhogy fél éve új ügyvezető érkezett Kispestre Ács Zsuzsa személyében, aki a tulajdonosok szerint egyszer csak megunta a szüntelen levelezgetést a Sportfolióval, és - talán jóhiszeműen - aláírt egy olyan szerződést, amelytől a gondok megoldását várta. Tette mindezt úgy, hogy igazából nem volt aláírási joga. (Ez is jópofa: érkezik egy ügyvezető, akinek nincs aláírási joga, mert a ligában még mindig a korábbi ügyvezető, jelesül Gál László van bejelentve, aki időközben Fehérvárra  igazolt, és így a papírok szerint egyszerre két csapatnak az elöljárója...) A kispestiek azt állítják, hogy a jóhiszeműséghez szükséges némi trükkel Ács Zsuzsa saját munkaadói aláírását csempészte a szerződésre (lásd még: okirat-hamisítás), amelyet természetesen a hölgy nem ismer el. A lényeg, hogy a Sportfolió kapott a lehetőségen, és a Honvédra hárította visszamenőleg a közüzemi díjak fizetésének kötelességét - a három év alatt felgyülemlett tartozás nagysága egyes hírek alapján négy és fél, mások szerint 16 millió forint. Az azóta már Ács Zsuzsát menesztő kispesti tulajdonosok természetesen beintettek, közölték, hogy nem fizetnek, hiszen semmilyen szerződést nem írtak alá, a Sportfolió pedig a szolgáltatások megvonását helyezte kilátásba.
{p}
Ekkor szólaltak meg a szurkolók is, mégpedig nem kifejezetten lírai hangnemben. Fenyegetni kezdték a közhasznú társaság vezetőit, csórtak egy Kecskemét vége táblát (jelezve, hogy nem költöznek a vészmegoldásként bedobott megyeszékhelyre), leszedték a Bozsik-stadion főkapuit, e-mailekkel kezdték bombázni az európai napilapokat és az egykori kupaellenfeleket, továbbá aláírásgyűjtésbe kezdtek csapatuk megmentése érdekében. Mert úgy hiszik, igenis sokakat érdekel még a Honvéd. Ennek jó példája, hogy - mint az egyik fanatikus mesélte - kamionsofőr haverját már komolyan fenyegeti az egyik ukrán határőr: amennyiben legközelebb nem hoz neki egy Kispest-sálat, igen veszélyes vizsgálatnak vetik alá áruját. Vagy egy másik sztori: az örményországi UEFA-meccs után Jerevánban egy repülőtéri alkalmazott kapaszkodott kétségbeesetten az együttes buszába, és addig nem volt hajlandó lepattanni, amíg a játékosok meg nem szánták egy agyonizzadt, ám kétségkívül eredeti pólóval...
Külhonban tehát a jelek szerint jobban becsülik a Honvédot, mint idehaza. Mert az már csak a ráadás volt, hogy a Bozsik-stadion után villámgyorsan elvették a klubtól a Téglaégető úti sporttelepet is. Aki járt valaha abban az edzőkomplexumban, annak nem kell ecsetelni a körülményeket: összesen másfél, földes pályán edzhet a kétszázötven gyerek, a falból kilógnak a villanykapcsolók, a már rég nem létező kerítés túloldalán pedig egy komplett hajléktalancsapat tanyázik kutyák társaságában, s amely az elgurult és vissza nem adott labdák eladásából éldegél... Mostantól azonban ezt a borzalmas pályát sem használhatja a Honvéd, mert egy tollvonással a XX. kerületi önkormányzathoz került. Állítólag továbbra is sport célra használják majd, de a kispestiek tartanak tőle, az egyetlen sport célú lehetőség az ott épülő lakópark szaunájának kipróbálása  lesz.
Bár a tulajdonosok a hírek szerint szüntelen tárgyalnak a Sportfolió vezetőivel, ezt a másik oldal mindig szorgalmasan cáfolja, úgyhogy igazán kérdéses a kispesti klub sorsa. Születhet is itt bármilyen megállapodás, a Bozsik-stadion továbbra is pusztul, mert nincs pénz a rendbetételére. Egyetlen megoldás van: új stadiont kell felhúzni. Ám ezt állami erőből lehetetlen kivitelezni, marad a magántőke. A kispesti fővezér, a tényleg gazdag Piero Pini jelezte is, kétmilliárdért éppenséggel felhúzna egyet, csak kapja meg a területet ingyen. A terv nagy vitákat kavart, és aligha lesz belőle valami. Főként, mert az őt ismerők szerint az olasz ember skótabb, mint a Loch Ness-i szörny. Legendás történet: egy volt Honvéd-játékos minden héten elutazott Szombathelyről Pestre, hogy végre megkapja néhány százezer forintját, de Pini mindig csak azt hajtogatta: gyere holnap, gyere holnap. A focista harmadjára megunta, és már erélyesebb hangon követelte, hogy fizessék ki. Pini erre belenyúlt a zsebébe, sokáig keresgélt, majd kihúzott belőle egy fémszázast, elmosolyodott, és csak annyit mondott: Látod, én lenni szegény ember.
Ebből talán kitűnik, miért nem jósolhatunk szép jövőt a Bozsik-stadionnak.