Beszélj a szerelemről!

Sophie Maurice, a francia színész-rendező készített egy balladisztikus szépségű, lassú folyású, édes-bús filmet Beszélj a szerelemről! címmel. Nem véletlen, hogy írásomhoz ennek a "szélesvásznú drámának" a címét kölcsönöztem. Felidézte bennem azt a bársonyos, gyönyörűséges estét, amikor a hangulatos, apró művészmoziban éppen ezt az alkotást néztük összebújva a fiúval, akit szeretek. Ugyanakkor ott, a Duna-parti kávéház meghitt csöndjében így biztattam ifjúkorú riportalanyaimat: "Beszéljetek a szerelemről!"

Szövetségesek
- Vízkeresztkor volt a kézfogónk, augusztusban esküszünk - jelenti ki szemérmes büszkeséggel Máté, a 24 esztendős doktorandusz hallgató. - Így még nem szerettem soha! Panna tökéletes választás volt. Ilyen tüneményről ábrándoztam már kajla kamaszként is! Menyasszonyom angyalarcú, szőke, lírai teremtés, ugyanakkor céltudatos, nagyvonalú, vagány, izgalmas egyéniség. Tiszta szívű, szilárd értékrendje van, nem alkuszik, mindenfajta manírtól mentes. Kettőnk kapcsolata a hiten alapul. Hiszünk önmagunkban, egymásban, a szerelmünkben. Erős szövetség a mienk. Sokan próbálnak lebeszélni bennünket az egybekelésről, mondván, még túl fiatalok vagyunk, inkább éljünk a pillanat mámorának, élvezzük kötöttségek nélkül. Tudom, statisztikai tény, hogy a kortársaim közül egyre kevesebben hajlandók "igába hajtani" fejüket, nyűgnek, strapásnak érzik a felelősséggel, kötelezettségekkel is járó szerelmet, ósdinak, feleslegesnek vélik a házasság intézményét. Ám mi nem hallgatunk az okoskodókra. Nem vitás, hogy a házasság rengeteg kompromisszumot, konfliktust, válságot is magában rejt. Viszont kedvesemmel "önként és dalolva" egy életen át szeretnénk "görnyedni" e boldogságos, édes teher súlya alatt!
{p}
Álomlovag
- Immáron másfél éve egyedül vagyok, de csöppet sem magányosan - szögezi le határozottan, ám derűs hangulatban Bea, a 21 esztendős pedagógiai főiskolás. - Bár jelenleg nincs párom, azért szívesen megosztom az álomlovaggal kapcsolatos elképzeléseimet. A fiatalember legyen imponálóan sármos, gyermekien őszinte, öregesen bölcs, felnőttesen megbízható, abszolút hűséges és roppant családcentrikus! Nem vágyom adoniszi testű félistenre, sokdiplomás zsenire, újgazdag trendi yuppie-ra, "anyuci kedvence" szabályos jófiúra! Jogos a kérdés, hogy ha nincsenek ilyen magasröptű elvárásaim, miért vagyok még mindig egy szál magamban? Nos, nem tudom... Egy ideje már nem próbálok semmiféle ideálnak megfelelni. De nem váltam csalódottá vagy megkeseredetté! Szingli meg végképp nem vagyok! Ugyanis nem hódolok be e furcsa-bolond, értékvesztett korunk gyártotta hamis ideológiáknak. Vannak, akik trófeaként gyűjtik a diplomákat, agilisan építik a karrierjüket, fényezik, izmosítják az egójukat. Erősnek, keménynek mutatják magukat, pózolnak a világ előtt, vastag "álarcot" vesznek fel. S ezek a fiatalok szívük mélyén ugyanúgy vágynak egy kedves, rendes társra, szép, igaz érzelmi kötelékre, mint te vagy én. Most élem az életet, tanulok, a barátnőimmel bulikba, koncertekre, színházba megyek. Nyitott szemmel és szívvel járok, de nem hajszolom a szerelmet, hagyom, várom, hogy rám találjon.

Vadászszenvedély
- Mit jelent nekem a szerelem? - mélázik hosszan a kérdés felett Gábor, a 19 éves műszaki egyetemista. - Nem tudom pontosan megfogalmazni, talán, mert úgy istenigazából még nem is voltam szerelmes. Még csak a testi vágyat, a forró hevüléseket, a flörtök izgalmát, a vad egyéjszakás kalandokat ismerem. Nagyon fiatalnak érzem magam egy komoly kapcsolathoz, most űz az ősi vadászszenvedély. Nemcsak "szívem királynőjét" keresem-kutatom még, hanem "belső útjaimat", önmagamat is.