Gyűlés foci ügyében

Mielőtt a háttéreseményekről is írnánk, érdemes megismerkedni a bohózat főszereplőivel. Hat esztendeje ül már székében kirobbanthatatlanul Bozóky Imre, aki csendes, óvatos nyilatkozó, sztárallűrjei nincsenek, sok vizet nem zavar, sáros időben mindig megtörli a cipőjét, tehát egy igazán kellemes ember, akinek egyetlen vágya van: a következő hatvan évet is MLSZ-elnökként leélni, és ha erre az egész magyar futball rámegy, hát istenem, igazán megéri az áldozat. Aztán ott van Szieben László, aki hatalmas munkabírású, nagyhangú, igazán dörzsölt ember: a futballpályán volt alkalma megszokni a keménységet, tizenegyes-végrehajtóként kapus létére is könyörtelen volt, majd bejelentett a rendőrségen egy bundaügyet, ám Szieben nem akar Bozóky riválisa lenni, pedig igenis áhítozik egy olyan pozícióra, ahol nincs egyetlen főnöke sem - kezdetnek körülbelül féltucatnyi cégnél vagy vállalkozásnál ügyvezető, illetve elnök.
Jöhet a két főbb mellékszereplő: Puhl Sándor egykori kiváló bíróként előbb a Játékvezetői Testület feje, majd MLSZ-alelnök lett, ám a szakma véleménye szerint kissé túlzásba vitte a pozícióhalmozást, így most nagy lendülettel próbálják megbuktatni. Bár szívesen versenybe szállt volna az elnöki címért, esélye sem volt rá, sőt várhatóan nagyon meg kell szenvednie, ha be akar kerülni a tizennégy fős elnökségbe. Hű harcostársa a szaknévsoros Bodnár György, aki jópofaságait becsületsértésekkel keveri, és a jövőben vélhetően több per vár rá, mint Michael Jacksonra. Bodnár mindezt nem bánja, sőt abban bízik, egy független bíróság előtt tán kiderül az igazság.
Hogy milyen igazság?
A magyar futballból bizony több százmillió forint hiányzik (meg néhány megbízható vezető, ugyebár). Bodnár úgy véli, Szieben lehet az eltűnt pénzek mögött, mert neki legalábbis gyanús, hogy a ligaelnök egy személyben döntött sok-sok pénz átutalásáról, amikor Puhl Sándornak is ellenjegyeznie kellett volna a dokumentumokat - sőt néhány szerződést úgy teljesítettek, azaz fizettek ki, hogy egyetlen szignó sem szerepelt rajta.
{p}
Fájdalom, az ügy annyira bonyolult, hogy már maguk a szereplők sem értik. Egy példa: a Magyar Labdarúgóliga reklámfilmet szeretett volna forgatni az élvonalbeli csapatoktól, amelyre annak rendje s módja szerint be is zsebelte a pénzt (nem mintha egyetlen klub is fizetőképes lenne - arról van szó, hogy visszatartották jogdíjaik egy részét), és megbízott egy - Bodnár György megítélése szerint kétesnél kétesebb - céget, az Apokalipszis Kft.-t a produkció kivitelezésével. Igen ám, de ehhez az egyszerűnek tűnő művelethez kellett az MLL és az Apokalipszis mellett a Magyar Hivatásos Labdarúgóliga, a Profi Liga Kft., a Football Duó Kft. és a Liga Marketing Kft. segítsége. Valakiben felvetődhet, hogy úribb helyeken ezt hívják pénzmosásnak, de tessék gyorsan ezt a csúfságot kiverni a fejekből, a magyar labdarúgásban ilyesmi, ugye, nem fordulhat elő. Az egészben persze az a szép, hogy a reklámfilmek sosem készültek el, ugyanakkor a mintegy nyolcvanmillió forint azért hiányzik...
És bár a háttérben felsejlett egy Szieben-Bozóky alku körvonala, miszerint a ligaelnök nem konkurál az MLSZ-elnökválasztáson, cserében Bozóky segít a függetlenné válásban Sziebennek (erősíti a feltételezést, hogy mindketten a szövetség felügyelte MLL megszüntetése mellett érvelnek, márpedig így az MLSZ-szel semmilyen függőségi viszonyban nem lévő, szintén Szieben László vezette Magyar Hivatásos Labdarúgóliga lenne az úr), lehet, hogy a látszólagos béke helyett jön a látszólagos háború. Mert a megszellőztetett pénzügyekbe bizony sokan belebukhatnak.
Bodnár György sok sziporkája közül egyet érdemes így végezetül megemlíteni: "Jogot nem végeztem. De azon a téren, ahol felnőttem, egy jogász volt, a csősz, aki jól valagba szúrt, aztán eltűnt." Kívánjuk, a derék csősz "jogászkodjon" még néhány futballcézárnál...