Négy csapás a sportra

Megérkezik a Fradiba két, éppen ráérő kanadai jégkorongozó, kíváncsi is lenne rájuk úgy ötezer ember, az Újpest elleni meccs azonban - hóesés miatt elmarad. Hát akkor most mit tegyünk? Kapcsoljuk be a televíziót, és gyönyörködjünk a nemzetközi labdarúgótornák sztárparádéiban. Rajta! Ragyogó stadionok pompázatos gyepszőnyegén pattog a labda Németországtól Angliáig.
Hogy ott nem volt tél?
De bizony volt ám, méghozzá mekkora! Mást sem láttunk, mint a feltorlódott, hóba rekedt autósort a nyugati sztrádákon.
Hja, ezt tudják az alagcsövezett, fűtött játékterek. Emlékszik-e rá valaki, hogy a kispesti stadion gyepszőnyegét is alácsövezték jó néhány éve? Igaz, magyar módra: ettől kezdve már nyáron sem használható.
A jégkorongra, amikor egy Fradi-Újpest össznépi pofozkodás van kilátásban, akár tízezer ember is kíváncsi lenne. Számukra épült volna a Papp László aréna. De hát ott a magyar sport csak "ágyrajáró". Semmi baj, megvárjuk a nyarat. Jönnek az úszóversenyek, és ha a vezető klubnak összejön annyi pénze, hogy a versenyzői elutazhatnak Hódmezővásárhelyre, láthatjuk tempózni az olimpikonjainkat.
De készülődnek a másik sikersportág művelői is: a kajakosok meleg égövi túrára indultak, Fábiánné Rozsnyói Katalin elvitte a lányait alapozni, ez majd profitál nekünk a versenyidényben. Lett volna köztük egy kakukktojás is, Kolonics György, a kenusunk, aki úgy döntött, a lányokkal készül a világversenyekre. Ő azonban a kenuját nem vihette magával, és mosóteknőben azért mégsem olyan az edzés, mint kellene.
Vannak persze meleg, komfortos helyek, ahol a sportbarátok épületesen szórakozva kihúzhatnák a telet. Ilyen például a szolnoki Tiszaligeti sportcsarnok. Harminc évvel ezelőtt épült a körbeton építmény, menten bele is költözött a kosárlabda. Tisza Kupa néven egyik esztendőben Európa legjobb férfi, a másik évben a kontinens legjobb női együttesei léptek parkettra. Ekkor ivódott bele a város atmoszférájába a sportág iránti rajongás. A Mol patronálja is tisztességgel a férfiakat, a lányoknak pedig egy szerényebb cég, a Coop Rt. nyúlt a hónuk alá. Szándékuk legalább annyira tisztességes volt, mint amennyire naiv. Azt hitték, ha kilépnek a nemzetközi színtérre, nemcsak a száraztészta meg a lecsókolbász profitjából lehet lecsípni pénzt a támogatásra, hanem reklámcéllal más vállalkozások, netalán állami mecénások is jelentkeznek. Hát nem jelentkeztek - így a lányok felkerekedtek, és odébbálltak Diósgyőrbe. Megnézhetjük, a Coop mikor fogja még egyszer ilyen nagy fába vágni a fejszéjét. Ha pedig valamikor valaki Szolnokon minőségi kosárlabdát akar, annak tízszer annyiba fog kerülni, mint amennyit a meglévő együttes megtartásáért kellett volna áldoznia rá.
Amúgy a magyar sport, köszöni, jól van - csak tél ne lenne meg nyár. Meg tavasz és ősz.