Kosztolányi nyelvén Koreában

Szinte hihetetlen: harminc országban hetvenhat magyar tanszék működik világszerte. A legtávolabbi Szöulban, a Hankuk Idegen Tanulmányok Egyetemén. Itt él egy fiatal budapesti házaspár, Szűts Zoltán és Novák Rita. Arra voltunk kíváncsiak: hogyan is?

FiatalokBognár Antal2005. 04. 15. péntek2005. 04. 15.
Kosztolányi nyelvén Koreában

Gondoltak egyet, és elmentek lelógatni a lábukat a világ szélén? Miért tett volna így egy fiatalember, aki a délvidéki Nagybecskereken született, Kecskeméten érettségizett, az ELTE bölcsészkarán diplomázott, verseskötete jelent meg Újvidéken, prózakötete Budapesten, szerkesztősködött a Tiszavirág és a Vigilia folyóiratban?
- Másodéves doktoranduszként kurzusokat indítottam az ELTE Kenyeres Zoltán vezette Modern Magyar Irodalomtörténet tanszékén. Időközben tudtam meg, hogy Szöulba új tanárt keresnek Magyarországról. A koreai "kapcsolatom" Yoo Ji-Nil lett, aki időközben doktorált nálunk Kosztolányiból, és jelenleg kollégám a kinti egyetemen. Vele együtt fordítjuk magyarra Hwang Sun-Won, a modern koreai irodalom legnagyobb alakja novelláskötetét az írószövetségük támogatásával.
- Hogyan sikerült beilleszkedni?
- Egy európai standardok szerint élő társadalomba kerültünk. A legnagyobb kalandot az ételek megismerése jelentette: minden koreai étel félelmetesen csípős. Ahogyan a koreai munkamorál is félelmetes, miközben a család intézménye rendkívül erős. Az oktatási rendszerük azért sikeres, mert abban valamennyien motiváltak. A tanárok a fizetésükkel, a diákok, hallgatók azzal, hogy minél képzettebbek, annál jobb munkalehetőséghez juthatnak. Létfontosságú a diploma és a nyelvtudás. Az ország jelentős része egyébként keresztény, és a hívők többsége protestáns kisegyházakba jár.
{p}
- A nyelvtanítással nyilván magyarságismeretet is közvetítetek.
- Egész Koreában alig harminc magyar él. A tanszék tanáraitól és diákjaitól folyamatos segítséget kapunk. Amikor a tizenhárom órás repülőút után megérkeztünk, az egyetemi lakásunkban például már egy hétre való ennivaló várt minket. Az egyetemen sokkal kisebb a bürokrácia, és minden feladatot még aznap igyekeznek megoldani, mert a koreai szemlélet szerint megoldásnak lennie kell. A második szemeszterben, ami itt szeptemberben kezdődött, mind a négy évfolyam hallgatóinak indítottam szemináriumokat. Volt olyan óra, amit angolul tartottam. Az elsősöket a magyar kiejtésre, nyelvtani alapokra, a másodikosokat már haladó ismeretekre kellett oktatnom. A felsősök magyar dráma-, vers-, prózaórákra járnak, de a jövőben oktatnom kell majd gazdasági és politikai ismereteket is. Azoknak, akik már jártak Magyarországon, a nyelvismeretük szinten tartása a legfontosabb. Nekik az aktuális témákról folytatott beszélgetés a leghasznosabb. Munkámban nagy segítséget nyújt a világháló.
- Sokakat érdekel Koreában a magyar nyelv és kultúra?
- Egyetemünkön évente húsz-huszonöt magyar szakos abszolvál, később diplomát szerez, közülük négyen-öten ezután Magyarországra utaznak. Koreában a magyar nyelvvel szorosan összekapcsolódik a magyar történelem, zene, konyha és tánc. Legutóbb a magyar szakos diákok a Samsung Everland vidámparkjában magyar néptánccal léptek fel. A koreaiak rendkívül nyitottak más kultúrákra, Európának jó híre van Kelet-Ázsiában. De innen nézve nem az Ókontinens a központ, hanem az USA és Ausztrália.
- Mozgalmasak a mindennapok?
- Szöul óriási, tizenkétmillió lakosú város, a tömegközlekedését kilenc metróvonallal oldották meg. Egy kétszobás lakásban élünk, amerikai komforttal. A koreai fürdőszoba például csak zuhannyal, nem káddal van szerelve, és nagyon ritka az ágy a hálószobában. Az ország technikai fejlettsége legalább egy évtizeddel megelőz minket, az internet villámgyors, a telefonpercdíjak olcsók, rengeteg a kábeltévé-csatorna. Boltokban, pékségekben, éttermekben kedvezmény jár a külföldieknek.
- Hazahúz a honvágy?
- Mielőtt hazaindultunk volna a szünetre, a lengyel kollégám arról számolt be, hogy Szöulban alig várja, hogy hazautazzon, majd a szünet végén Lengyelországból visszavágyik Szöulba. Szerencsére a világhálón keresztül mindennap beszélünk családjainkkal, megmutatjuk nekik magunkat webkamerával, magyar rádiót hallgatunk, és hozzáférünk az összes, számunkra fontos sajtóorgánumhoz is. Így nagyon könnyen megszűnnek a távolságok.
(Szűts Zoltán szöuli netnaplója elérhető a www.litera.hu weboldalon.)

Ezek is érdekelhetnek