Ritmus

Grammy Nominees 2005
(Grammy Recordings/Capitol)
Az év eleje mindig izgalmakkal jár a könnyűzene világában, ugyanis februárban tartják a Grammy-díj kiosztó gálát, ahol a legjobb előadókat, produkciókat, meg számos egyéb kategória képviselőit ismerik el. Egy ilyen ceremóniának mindig nagy a tétje: a jelöltek mennybe emelkedhetnek vagy idegösszeomlással fejezhetik be. Önmagában már a felterjesztés is megtisztelő, de mégis csak a végeredmény számít. Nos, időközben már tudjuk, kik vitték el az arany(ozott) gramofon szobrocskákat, de hogy nehezebb legyen a felejtés, lemezre is összegyűjtötték a jelöltek legjobb dalait. A Recording Academy és a Capitol Records közös kiadásában immáron tizenegyedik alkalommal látott napvilágot efféle válogatásalbum. (Jó pont: a bevételt jótékony célokra használják!) Huszonegy remek felvétel, kitűnő előadók, korszakos dalok - így összegezhetjük a kínálatot. Szerepel például Az év felvétele, Az év albuma, Az év felfedezettje, A legjobb férfi és női popelőadó kategórájának favoritja, de ugyanakkor vannak hiányosságok is, mint például Rod Stewart, aki, mint értesülhettünk róla, élete első Grammy-díját most kapta meg.

NOW.HU 4.
(EMI)
Megint ránk vigyorog ez a furcsa figura, a Now-lemezek kabalája. A kopasz szörnyecske (vagy inkább Barba-gyerek?) a lemezborító elején fésüli kopasz fejét, a hátlapon meg rózsát tart a szájában. Hogy miért éppen így népszerűsíti a kiadó a legfrissebb hazai és külföldi slágerek gyűjteményét, az örök rejtély marad. Az viszont biztos, hogy évszakonként megjelenik egy-egy hanghordozó a magyar, illetve a külföldi toplistás dalokkal. Most éppen a hazai termés szemlézése van soron. Rá kell jönnünk: igen gazdag a választék. Irigy Hónaljmirigy, Mester Tamás, Gáspár Laci, Zséda, Hooligans, Nox, Desperado, Baby Gabi, Zanzibar, TNT, United, V-Tech, Fiesta, Majka és Tyson, Náksi és Brunner, Emilio, Republic, Belga, Ágnes Vanilla, valamint Király Linda. Mindannyian futó slágerükkel álltak be a sorba, némelyiket már nagyon elcsépelte a média, legfeljebb csak azért jó egy gyűjteményben tudni, hogy elrakjuk a lemezt öreg korunkra, s a tolószékben majd elmélázzunk, istenem, ezek mentek 2005-ben. Más kérdés, érdemes-e jobb időkre eltenni egy ilyen albumot.

Moby: Hotel
(EMI/Mute Records)
Három év után adott ki új lemezt Moby, a New York-i antisztár. Azért nevezik így, mert elég ránézni, nincs rajta semmi rajongásra érdemes: kopasz kobak, sztk-keretes szemüveg, keserű mosoly. Ez a fanyar fickó mégis meghódította a világot! Persze inkább zenéje révén. Előző albumáról legalább öt nóta futott be. Különleges zenei világ, napjainkról szóló szövegek - ennyi a siker titka. Kezdetben még forradalminak számított, mára azonban csupán érdekes projekt. Ám Moby semmit sem bíz a véletlenre, noha továbbra is megszállottan írja és rögzíti dalait, mellette gyümölcsöző vállalkozásokba kezdett, még teázót is nyitott. Régen várt lemezéhez nem kevesebb, mint 250 szerzeményt írt, ezek közül 14 került a végleges korongra. Ezúttal minden hangszert ő szólaltat meg, mi több, énekel is, korábbi gyakorlatától eltérően most egyetlen vendégművészt hívott meg, Laura Dawn igen izgalmasan énekel, még duettre is vállalkozott. Rendben van ez így, habár úgy tűnik, kezd szűkülni Moby mozgástere, éppen egyfajta letisztultság felé halad. S ez a jó.