Felsőbb erők segítsége

Mint a mesében... Elindult a roma, muzsikus lelkű, szegény srác az álmai után. Hosszú és göröngyös út vezetett a törökszentmiklósi cigánytelep nyomorúságából a Megasztár fényűző színpadáig. Ám senki ne higgye, hogy a történetnek itt vége! Sőt! Bizonyos, hogy a 22 esztendős Molnár Ferenc Caramel életében az igazán mesés fordulatok még váratnak magukra.
- Te lettél az év hangja, vagyis az új megasztár. Mennyire foglalkoztat a győzelem?
- Nem azért jöttem ide, hogy nyerjek, hanem, hogy a szélesebb publikummal megismertessem a zenémet. Úgy érzem, ez sikerült, minden más csak hab a tortán.
- Olyan az életed, mint egy modern magyar népmese. Munkanélküli szomszéd srácból egy ország kedvencévé léptél elő...
- Tényleg csodálatos, ami velem történik. Szerintem felsőbb erők segítségével vagyok itt.
- Te is rengeteg áldozatot hoztál, hogy eljuss idáig. Kemény, küzdelmes évek vannak mögötted. Milyen emlékeket őrzöl életednek abból az időszakából?
- Keserédes hangulatképeket. Kamaszként költöztem fel Budapestre, mert itt volt munka, és minden forintra égető szükségünk volt. Rettenetesen szegény környezetből jöttem, egyszerű, de nyitott, őszinte emberek közül. Kőbányán segédmunkásként robotoltam, napi tizenkét órában két-háromszáz kilós üvegtáblákat emelgettem. Esténként dalokat írogattam, a szerelmemmel, Szerénával énekelgettünk, és arról ábrándoztam, hogy egyszer elismert zenész leszek...
- Más sztárnak és más zenésznek lenni?
- Úgy gondolom, igen. Lehet, hogy elcsépelt közhely, de én értékes, tiszta, szép zenét akarok életre hívni, ami megérinti az emberek lelkét. Magyarországon a sztárságot nevetséges felhajtásnak tartom, nem vágyom a közönség imádatára. De nem tartom magam művésznek sem. Én egyszerűen csak énekelni szeretnék, jobbára a saját dalaimat.
- Caramel, milyen csodát művel az emberrel a zene? Közelről figyeltelek a helyszínen, kisimulsz, ragyogsz, átszellemülsz, amikor énekelsz. Közben befelé is figyeltem, és hol pezsgett a vérem, lúdbőröztem, hol meg könnyet csaltál a szemembe...
- Belső tűz ég bennem, amit a zene iránti szenvedélyem táplál. A muzsika nekem mankó, mentsvár, örök fény az alagút végén. Feltölt, erőt ad, megmutatja, hogy van szép a világban, amiért küzdeni, élni érdemes.
Caramel nem akarta elhinni, hogy ő nyerte meg a versenyt. A színpadon talán még azt is feledni tudta, hogy milyen komoly küzdelmet vív azokkal a fránya vírusokkal. Már-már sokkolta a végeredmény - de majd csak felfogja, hogy ő győzött. Nemcsak a Megasztárban, hanem egy másik, még annál is komolyabb színpadon, az életben is. Repül, száll a dallal, s meghódítja a csúcsokat!