Józsi és az ő csapata

Bánja, mert ami ott történt, olyat még úgysem látott. Nézte, persze, hogy nézte a tévében, de az mégis más, a tévé nem képes visszaadni az igazi élményt. Szóval Józsi most azon morfondírozik, lemegy a Ferencváros egyik edzésére, és jelentkezik, hogy kérem, én futballozni akarok. Itt és most. Elnézve harminckilónyi pluszsúlyát, tátott szájat formázó lábait, komoly irtózását mindenféle testmozgás iránt, kissé kételkedem abban, hogy sikerrel jár, de ő megnyugtat. Azzal kezdené, hogy ő korábban rendszeresen járt pszichiáterhez, vagyis oklevéllel tudja bizonyítani, hogy odabent nem volt mindig minden rendben, ez már egy bő keretet mindenképpen megér. Nem az az agresszív típus ugyan, de szerinte kis odafigyeléssel képes elsajátítani Lipcsei Péter trükkös mozdulatait, hogy az ellenfél minél nagyobb fokú rokkantságot gyűjtsön be a pályán. Utoljára tíz éve focizhatott, visszafogott mozgékonyságából adódóan már akkor is csak a kapuba állították be, de Udvarácz Milán mozdulatait látva egyre büszkébb arra, hogy legalább a hazaadások nyolcvan százalékát megfogta. Otthon ráadásul serdülni kezdett a gyerek, így már a káromkodással sincs gond: a múltkor például négy és fél percen keresztül szidta a Kisjózsit, mert egy bulira lenyúlta a papa kocsiját, és saját bevallása szerint egyszer sem került szóismétlésbe, amit vélhetően már Szűcs Lajos is díjazna. Sőt, tavaly Horvátországban nyaralt, jól begyakorolta a "picskumáterit", így ha Rósa Dénesnek legközelebb is egy délszláv bíró édesanyját kell dicsérnie, hozzá bizalommal fordulhatna.
{p}
Közbevetem, ez még kevés ahhoz, hogy ezentúl ferencvárosi balszélsőként főzze a ragulevest, de Józsi nem az a típus, aki kétségbeesne. Kirukkol az aduval: ő lenne a legmegbízhatóbb embere László Csabának. Neki csak egyszer kellene mondania, hogy törje el a lábát a feléje kószálónak, és akaratlanul is eltörné, mert ha a százhúsz kilójával valakire ráhuppan, az egy darabig nem költ tánctanárra. Témánál vagyunk, kérdem is, mit szól ahhoz, hogy állítólag ilyen tanácsokkal látja el játékosait a Ferencváros edzője. Józsi szerint nincs ezzel semmi gond, skizofrén edző még úgysem dolgozott a magyar futballban. Egyszer telebőg egy százas zsebkendőt a pálya közepén, utána meg egy száznyolcvanfokos lelki fordulatot prezentálva Dzsingisz kánként pusztítaná az ellent. Mintha Stevenson mester róla mintázta volna Dr. Jekyll és Mr. Hyde kettősét, leszámítva, hogy nevezett úriemberek még nem dolgoztak a magyar válogatott pályaedzőjeként. László Csaba dolgozott, sőt jelen állás szerint dolgozik, ami Józsi szempontjából a történtek után nagyjából úgy hat, mintha Csala Zsuzsa főszerepet kapna a Hattyúk tavában, na de már rég megszoktuk, hogy az MLSZ-től vagy a ligától ne várjunk határozottságot.
Bár most a hírek arról szólnak, hogy a Fradi jó eséllyel nem kapja majd meg a klublicencet, így nem indulhat a bajnokságban, lefokozzák NB II-es együttessé. Úgyis most megszűnik az NB I B, lesz két NB II-es csoport, meg hét NB III-as (a tizenkilenc megye állítólag megmarad), kell a csapat. Ez azért még Józsit is meglepné, de azzal vigasztalom, hogy alsóbb osztályokban sokszor durvább a játék, kellőképpen fel lehet készülni, pró és kontra, a lábtörésekre. Sőt, odalent kevesebb a prémium, az úgyis tartósan fizetésképtelen FTC nem szorul majd arra, hogy elárverezze Furulyás elnök kedvenc kaszáját. Most már oda a kupaarany, a Debrecen győzelmével oda a bajnoki is, pénz nincs, néhány elborult elméjű emberke terrorizál a pályán, a közönség rég elfogyott. Hát miféle csapás jöhet még?
Józsi kihúzza magát, és a jól értesültek mosolyával közli: beveszik mondjuk balbekknek.