Büdöske a kecskeiskolából

- A juhtenyésztő szakma sikeres oktatása adta az alapot ahhoz, hogy iskolánk már a kilencvenes évek elején részt vehetett egy francia-magyar gazdaképzési programban - emlékezik vissza Gubucz József, az intézet igazgatója. - Később az illetékes szaktárcák is megegyeztek: kell egy olyan magyarországi gazdaképző iskola, amely vonzó és eredményes lehet az Európai Unióban. Három francia és egy spanyol partnerrel közösen pályáztunk a Leonardo da Vinci programra, és büszkén mondhatom, hogy mi lettünk a koordinátorai a képzési modell kidolgozásának. Mire a csatlakozás bekövetkezett, a kecskefarm a tejfeldolgozó üzemmel olyan uniós gyakorlóhely lett, ahol francia és spanyol diákok is gyakran megfordulnak.
Iványi Zoltán oktató szakmunkás vezeti a diákok állattenyésztési gyakorlatát.
- Öröm egy ilyen, uniós szabványok szerint épült kecsketelepen dolgozni, oktatni - mondja.  - A tartási körülmények és a fejőberendezések a legkorszerűbbek a környéken, itt egyszerűen nem lehet rossz minőségű tejet fejni. Egyfajta mintagazdaságként is működünk az érdeklődő gazdák számára. Igyekszem megtanítani, átadni, hogyan kell a kecskéket gondozni, etetni, fejni, gyógyítani. A legfontosabb persze, hogy szeretni kell az állatokat, mert meghálálják.
- Meg lehet tanulni például, hogy ne szűkítsük a kecskék helyét, inkább növeljük, hogy jobban elférjenek, ne nyomják egymást, kényelmesebben tudjanak enni, és ha betegek a gidák, elválasztókat kell készíteni nekik - magyarázza Nagy Jóska túrkevei diák. Hozzáteszi: - Ezt a képzést már bárhol elfogadják az unióban. De én hazamegyek a túrkevei tanyára.
Előbb azonban társaival együtt még bele kell kóstolnia, sok más tantárgy mellett, a tejfeldolgozás mesterségébe is. A sajtüzemben hatalmas rozsdamentes tárolóedények, szigorú higiénia. Éppen szarvasgombás tehénsajtot készítenek a diákok az oktató irányításával.
- Olyan szemléletet próbálunk adni a diákoknak, amellyel a jég hátán is meg tudnak élni - jelenti ki Kiss Ferenc sajtmester. - Megismertetem velük a felvidéki, az erdélyi, valamint a francia jellegű sajtok készítését is. Ugyanakkor ragaszkodunk helyi hagyományainkhoz, így született meg a pálpusztaihoz hasonló gyomai büdöske.
Kiss Ferenc többször járt Franciaországban tanulmányúton, az idén végez a Corvinus Egyetem Élelmiszer-ipari Karán.
- A nagy kérdés, hogy van-e jövőjük a magyar sajtoknak és a sajtkészítésből megélni szándékozó magyar gazdáknak - latolgatja a végzősök kilátásait. - Nos, ha a szabályozókat a franciaországihoz igazítaná az állam, akkor igen. Ott ugyanis engedélyezik, hogy a farmerek által előállított mindenféle házi terméket, a tojást, a húst, a mézet, a tejtermékeket, a zöldségféléket helyben el tudják adni. Nem azt keresik a hatóságok, hogy mibe kössenek bele, hogyan nehezítsék meg a termelő életét - miközben persze az ellenőrzés ott sem marad el -, hanem az élelmiszer-feldolgozók képzését, felkészítését teszik olyan színvonalúvá, hogy biztonságos terméket készíthessenek. Ebben szeretne a mi iskolánk is segíteni. Elkészült az új tanszállónk, és most épül a tankonyha, vagyis rendelkezésünkre áll a teljes vertikum, amely Nyugat-Európában már régóta működik. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodó ember a szántóföldi termeléstől az állattenyésztésen át az értékesítésig egy kézben tartja a birtok irányítását, saját maga dolgozza fel a nyersanyagokat, és megpróbálja eladni a vendégnek. Erre szolgál falusi vendéglátó szakképzésünk, amelynek gyakorlati oktatóterepe lesz a tankonyha és a tanszálló. Iskolai szünidőben ugyanis kiadjuk a szobákat, és növendékeink is bekapcsolódhatnak a gyomaendrődi idegenforgalomba, a Körös-parti falusi turizmusba.