Ilyen bíró Megyebíró

Megyebíró János a gyulai Termál kempinget irányítja, és azt mondja, a sok-sok ide kötődő munka mellett aligha vehetné nyakába olykor hetente háromszor is az országot, gyakran a nagyvilágot, ha nem segítené barátnője, Mónika.
"Mi sajnos nem azt tapasztaljuk, amit a statisztika próbál sugallni, vagyis, hogy egyre több a turista. Ötödik éve dolgozom keményen, hogy jöjjön a vendég" - szögezi le elöljáróban. No persze, teszi hozzá a 36 éves sípmester, tudja, hogy most nem vendéglátós tapasztalataira vagyunk kíváncsiak, hanem például arra, hogy úszta meg néhány éve a Fradi-Debrecen meccset?
"Úgy, hogy először is megmondtam segítőimnek, mielőtt lefújom a meccset, figyeljenek, intek, és akkor semmivel ne törődjenek, hanem produkálják életük legnagyobb vágtáját! No, itt még arra gondoltam, hogy az ünneplés miatt siessünk. Mindenki látta, mi történt, de arra talán kevesen emlékeznek, hogy jött velem szembe egy szekrényajtó alkatú szurkoló, a szemembe nézett, és aztán szépen kikerült... Mindenesetre biztos, hogy ha azon a meccsen a legkisebb hibát is ejtem, én ma nemhogy játékvezető nem vagyok, hanem talán nem is élek. Jó, ha az Isten is mellette áll az embernek."
Mégis erre a szakmára adta a fejét. "Ahhoz képest, hogy játékos koromban legalább négyszer kiállítottak, nem is értem. Illetve akkoriban a klubnál kaptam egy kocsmát, de hirtelen elvették, emiatt annyira begurultam, hogy azonnal felhagytam a futballozással. Az akkoriban országos ellenőr édesapám és Győri tanár úr (jelenleg is a JB oktatási bizottságának vezetője - a szerk.) rábeszélt, úgysem bírom ki, hogy ne maradjak a labda közelében. Így aztán levizsgáztam. Első meccsemen annyira izgultam, hogy a félidőben az öltözőben hagytam a labdát."
{p}
Megyebíró Jánost a jelek szerint mára minden játékos elfogadja. A mostani hajrában, Győrben vezette 100. meccsét, és érdekes, az elsőn is ott fújta a sípot, 1997. augusztus 26-án, amikor a 90. percben, a tragikus sorsú Fehér Miklós góljával nyertek a hazaiak a Diósgyőr ellen.
"Az élethez és benne a játékvezetéshez nagy szerencse kell, akár hetven százalék is. Akadt már meccs, hogy a százszázalékos 11-est mindenki látta, csak előlem takarta el három játékos a szituációt. Persze ha az embernek jobbára megy is a játékvezetés, egy-egy ilyen belefér, amit azon is észreveszek, hogy nincs különösebb bajom senkivel. Én mindenkinek megadom a tiszteletet, ez az alap. Még talán népszerű is lehet az ember. Mondok egy példát. Az elmúlt idényben nyolcból öt úgynevezett tévés meccset vezettem. Nem tagadom, a Yarisommal néha gyorsabban hajtok, mint szabadna, és ha megállítanak a rendőrök, rögtön azt kérdezik, közöm van-e a játékvezető Megyebíróhoz? A válasz után pedig már rendszerint csak a futballról beszélgetünk. Minden tiszteletem a kék egyenruhásoké. Nem is gondolnák az olvasók, hogy közülük mennyien nézik a meccseket, mennyien szeretik a futballt."
Fia tizenegy éves. Hogy ő is bíró lesz-e, azt még senki sem tudja. "Most, hogy volt feleségem, Bohus Bea hazaköltözött Csabára, sokat találkozunk, sokat együtt lehetek a fiammal. Egyelőre kézilabdázik, mint az édesanyja, de bármilyen sportot űz majd, segítem!"
Ami pedig Megyebíró bíró jövőjét illeti, azt mondja: még kilenc éve van. Éppen most került feljebb, a harmadik kosárba a FIFA-nál. Szóval még minden lehetséges. Mindenesetre külföldi meccseinek számát, az eddigi tizenhármat szeretné megsokszorozni.