Nem vagyok leányálom!

Egy csapásra megkedveltük a 18 éves nyurga ifjút, ahogy sajátosan bájos tánckísérettel adta elő dalait. A közönség a vigaszágról juttatta a döntőbe, s azóta hol egy vidéki koncerten, hol a bulvársajtóból köszön vissza.
- Naponta futnak a tévéreklámok, mikor és hol láthatja a megasztárosokat a nagyérdemű. Kívülről úgy tűnik, mintha a döntő óta egy taposómalomban élnétek.
- A nyaram tényleg be van táblázva, kötelező fellépések, interjúk meg rendezvények váltják egymást. És emellett most kellene egyengetnünk a zenei pályánkat, hogy idővel a saját lábunkra állhassunk.
- Azért nem panaszkodhatsz, a csatorna tisztességesen a döntősök hóna alá nyúlt!
- A műsor által valóban országosan ismertekké váltunk, de gondolni kell arra az időre, amikor már, érthető módon, nem mi leszünk reflektorfényben. Például ha elindul majd a Megasztár 3.
- Közületek sokan nehezen viselik a turnékkal járó testi-lelki terhelést. Erősebbnek hitt társaid dőlnek ki, miközben te, a visszahúzódó fiú talpon vagy...
- Jólesik a dicséret, de bevallom, én is nagyon elfáradtam, és megvisel, hogy többen orvosi segítségre szorulnak. Nyomasztóan hat, hogy bizonyos helyzetekben az emberség fölé emelkedik az érdek. Néha sajnálom, hogy olyan gyors tempóban, sok-sok lépcsőfok és tapasztalat kimaradásával éljük meg a sikert - ez láthatóan sokunknál nem marad "büntetlenül".
- Sokan pedig éppen ezért a gyors szárnyalásért irigyelnek!
- Nem tudom megkerülni "az éremnek két oldala van" közhelyet! De nézzük inkább a kellemes élményeket! Legelőször is hogy nem a zsűri, hanem a közönség nem hagyott kiesni a versenyből. Aztán elemi erővel hatott rám végig Caramel lénye, ahogy szívvel-lélekkel énekel meg zenél.
- Le a kalappal előtted, így beszélni a legyőződről!
- Nem érzem, hogy megfosztott volna valamitől az életben.
- Milyen lenne most az életed, ha nincs a Megasztár?
- Most például a szüleimmel és az öcsémmel nyaralnék, de a fellépések miatt nem tarthattam velük. Biztos jobban sikerült volna az érettségim; bár kitűnő tanuló voltam, de másfél hét alatt kellett felkészülnöm úgy, hogy az utolsó félévben nem is jártam iskolába.
{p}
- Ettől kezdve nyílegyenes az út a zenei pályán?
- Mint a mesében?! A Budapesti Gazdasági Főiskola külkereskedelmi szakára jelentkeztem, ha felvesznek, ide járok majd. Emellett persze jó lenne zenélni, lemezt készíteni...
- Az ország második legjobb hangja mint hobbiénekes?!
- Februárban, a jelentkezések idején féltem zenei szakra jelentkezni. Ha most tölthetném ki a lapot, talán próbálkoznék.
- Ennyire kevés az önbizalmad?
- Pár hónapja még nem tudtam felmérni a képességeimet, főleg másokhoz viszonyítva. Akár hiszed, akár nem, volt, aki eltanácsolt az énekléstől.
- Kicsit ellentmond a "félénk fiú" imázsodnak, hogy korábban hegyi kerékpároztál, és egy brazil küzdősportban, a capoeirában jeleskedtél. Most semmi extremitás?
- Mondjuk úgy, másban keresem a kihívásokat...
- Csak nem a szintén döntőbeli, pörgős, extravagáns Tóth Gabiban találtad meg? Az ellentétek vonzása ez a szerelem?
- A hasonló érdeklődési kör - jelesül a zene - közel hozza egymáshoz az embereket, de nem állíthatom, hogy könnyű egy tőlem eltérő személyiségű lánnyal járni. Ahogyan Gabinak se leányálom velem. De szeretjük egymást, csak ez számít.
- Nem zavar, hogy a magánéleted ennyire közszemlére került? Most épp naponta az összeköltözésetek hírében vájkál a bulvársajtó.
- Az interjúk ellen nincs kifogásom, de borzasztó minden második napon címoldalon viszontlátni magunkat egy elcsípett és kiszínezett mondatfoszlányunk miatt. Persze tudom jól, hogy nem személy szerint én vagyok ilyenkor a fontos, hanem az az arc, akinek épp jól fut a szekere.
- Szereted ezt a változást, az ismertséggel járó zsongást magad körül?
- Változó. Nem is gondolnád, hányféleképpen lehet például autogramot kérni...