Ritmus

Shakira: Fijacion Oral 1.
(Sony Music/Epic)
A latin zene koronázatlan királynője, a kolumbiai születésű Shakira rövid pihenő után ismét hallat magáról. Az már csak új lemezének kampányához tartozik, hogy a minap randevúzott a Real Madrid aranylábú focistáival. Ami a különlegesen érces hangú énekesnő vadonatúj produkcióját illeti, jól kitalálta az egészet, ugyanis két részben csepegteti az élményeket. A 28 esztendős szőkeség Fijacion Oral című albuma kétszer jelenik meg. Címében is utal a kétnyelvűségre, és a valóságban sem tudja eldönteni, hogy spanyolul vagy angolul szeretné rajongóit elkápráztatni. Először a spanyol verziót dobta piacra, ősszel pedig jön majd az angol kiadás. Shakira bevallása szerint bizonyos gondolatait, érzéseit csak anyanyelvén képes megosztani, nem biztos benne, hogy angolul is hitelesen fejezné ki mondandója lényegét. Márpedig témája van, például a szerelem (mi más is lenne?). Az új korongon hallható La Tortura eléggé vadra és erotikusra sikeredett, nem véletlenül szerepel klipjében a spanyol macsó, Alejandro Sanz. A többi szám a szokványos mederben csordogál, kevésbé átütőek, noha a törekvés érezhető.

Oasis: Don't Believe The Truth
(Sony-BMG)
Időnként üstökösként tűnnek fel zenekarok, egy ideig ajnározzák őket, aztán hirtelen süllyesztőben végzik. Sorsukról valójában a közönség dönt. Vannak, akik megérdemelten hullanak ki a rostán, mások dollármilliók elköltésével tudnak megkapaszkodni, a legtehetségesebbeknek viszont nincs szükségük semmilyen hókuszpókuszra. Az angol négyes fogat, az Oasis ez utóbbi kategóriába sorolható. A kilencvenes évek közepén robbantak be a köztudatba, sajátos ízeket hoztak a szebb időket megért rockzenébe. Frissek, temperamentumosak, vagányak voltak. Valójában csak a második albumukkal (What's The Story) fogadtatták el magukat a szakmával, ez a korong már klasszikusnak számít. Aztán viharfellegek gyűltek a banda feje fölött, gyakorivá váltak a tagcserék, a gitáros-dalszeryő Noel Gallagher kitartásának köszönhetően nem adták fel. A legújabb Oasis-lemezen testvérével együtt ő szorgoskodott a legtöbbet. Jöttek az új tagok, s általuk új lendületet kapott a zenekar. Megfigyelhető a hangszerelésben is némi változás: nagyobb szerep jut az akusztikus gitárnak, a zongorának és harmonikának. Útkeresés után ez jelentős vívmány.

Star Wars Episode III.
(Sony-BMG)
Nagyon nagy Star Wars-rajongónak kell ahhoz lenni, hogy a jól összekutyult, régebben és újabban gyártott és bemutatott epizódok történetének mozaikjait összerakja az ember. Akinek nem megy, ne is erőltesse. Még a közelmúltban megjelent Star Wars harmadik részének filmzenéjét tartalmazó CD-hez ajándékba adott DVD sem segít az eligazodásban, pedig azon szerepel egy kis összefoglaló a sztoriról, látványos jelenetek felvillantásával. Ezúttal azonban nem a képről, hanem a muzsikáról kellene szólni. A sith-ek bosszúja című rész is jól ismert Star Wars-nyitánnyal kezdődik, ám a téma újabb feldolgozása nem hat elemi erővel, mivel már unásig ismert. Ez vonatkozik a záró tételre is. Ami pedig közte van, az a cselekményhez illeszkedő hangulati elemekre épül. A filmet nézve nyilván még hat is az emberre, lemezről hallgatva viszont más a helyzet, ebben az esetben az a legnagyobb érdeme, hogy John Williams opusait a világhírű Londoni Szimfonikus Zenekar szólaltatja meg. A Star Wars-sorozat mind a hat epizódjának zenei anyaga megjelent CD-n, az utolsó három rész együtt is.