Ritmus

Helyén való az, hogy évekig váratják rajongóikat a legnagyobbak. Csak olyan produkció lehet ütős, amelyet nem csapnak össze, hosszú hónapokig érlelgetik a szövegeket, cizellálják a dallamokat. A négy barátból álló brit együttes, a Coldplay éppenséggel tizennyolc hónapig üldögélt új albumán, s a végeredmény önmagáért beszél.
Mindjárt a lemez címe magyarázatra szorul: X & Y. A borítón színes foltokból kirakott krikszkraksz - de persze nem az, hogy is volna az. Sikerül kideríteni: távíróknál régen használt kódok ezek, még a Morse előtti időszakból, stílusosan az X és az Y formába öntött betűjelei. A banda frontembere, a kopasz fejű Chris Martin (nem mellesleg Gwyneth Paltrow szöszi színésznő férje) így magyarázza a címet: "A matematikában mindent ki lehet fejezni ismeretlenekkel, x-szel és y-nal, de az életben senki sem tudhatja a választ bizonyos kérdésekre. Az album számomra ezeket a megválaszolatlan kérdéseket mutatja fel, és egyfajta választ is ad rájuk." Ilyen körítéssel, kézenfekvő ötletekkel máris eladható a projekt, és legalább a művészek sem hazudtolják meg önmagukat. A Coldplay esetében azonban nem forog fenn művészkedés. Tagjaitól távol áll, hogy bármiféle sorba beálljanak, illetve bármilyen stílust majmoljanak. Megvan a sajátjuk. Eddigi két korongjukkal sikerült egyéni hangot megütniük, úgy is mondhatnám, kicsit felborították az unalom tengerén hánykolódó nemzetközi zenei élet hajóját.
Próbálták hasonlítgatni őket ehhez-ahhoz, de hiába. Az egyszer csendes, meghitt hangvételű, máskor elementáris erővel szóló dalok kizárólag az övék. Csak mások utánozhatják őket. A csapat harmadik lemeze szuperjó, tele van ámulatba ejtő kompozíciókkal. Itt a bizonyíték arra, hogy a rock nem halt ki, még ha Chris, a bandafőnök "gospel-rocknak" hívja is. A Speed Of Sound toronymagasan kimagaslik a sorból, de botorság bármit kiemelni egy fölöttébb egységes, zongoraközpontú produkcióból.
A Coldplay a világ legjobb zenekara akart lenni. Most az.