Üllői út, végállomás

Nehéz megérteni, hogy normális ember miért is akar a Ferencváros edzője lenni. Mert hiszen egykor a Fradi még jó csapat volt, rettegte Európa, de mára legfeljebb az NB II-es klubok félnek, nehogy jövőre vendégül kelljen látniuk a zöld-fehér-szurkolókat? És lám, most, hogy végre kirúgták László Csabát, egész seregnyi szakember pályázott arra, hogy átvegye csöppet sem irigyelt örökét.

FiatalokKun Zoltán2005. 11. 18. péntek2005. 11. 18.
Üllői út, végállomás

Nyilasi Tibor 1992-ben még bajnokságot nyert a csapattal, ám utána jött néhány gyengébb meccs, és a végén egy karakán kis szurkolói küldöttség kereste fel ilyenformán: vagy önként lelépsz, vagy rád gyújtjuk a házad, de nincs harag, ugye? Jött a tél, értelemszerűen Nyilasi nem akart megfagyni, hát lemondott. Harag természetesen nem volt, csak kiábrándultság, és azóta nem is nagyon megy a Fradi-pálya közelébe sem. Aztán ott volt Novák Dezső, aki a Bajnokok Ligájába vezette a magyar bajnokot, amikor is pályájuk csúcsán lévő futballhuligánok könnyes szemmel csókolgatták az edzőt meg Lisztest, Lipcseit és a többieket - ám néhány hónappal később már Novák sem volt elég jó, gyorsan kirúgták. Jöhetett Varga Zoltán, akire az idősebb, a zseniális labdarúgóra még emlékező drukkerek csak földig hajolva mertek felpillantani, ám az itthon különlegesnek tekintett módszere (értsd: az edző a főnök) a pályán nem kamatozott: játékosai utálták, a szurkolók pedig két részre esve püfölték egymást minden meccsen, hogy most akkor maradjon a Varga vagy ne. Nem maradt.
Így jött a Ferencvároshoz egy pályát tévesztett kosárlabdaedző (Sztanko Poklepovics), aki a családi idill és némi mellékes miatt még saját fiát is a csapathoz vitte valami terapeutának, ám mielőtt a Fradi-csatárok megtanultak volna zsákolni és hárompontost rúgni, a horvát nagyfőnököt is elérte a végzete. Igazi nagy hal, a válogatottal már bizonyító Csank János (most ne a jugók elleni "kivégzésre", hanem a selejtezőcsoportból való továbbjutásra gondoljunk) követte Poklepovicsot, ám hiába nyert bajnoki címet, a következő idényben elmaradt az arany, és ez az állásába került. Őt azért még úgy-ahogy tisztességesen búcsúztatták a zöldek, és a következő mester, Garami József sem duzzogott: a Fradi ugyan jól szerepelt, ám a klub körüli szokásos befektetőmizériában az elüldözött Várszegi Gábort Kovács Ádám követte, akinek új edző kellett, mégpedig Pintér Attila. Pénz beszél, kutya ugat, gondolta Garami, és száját befogva mosolyogva átment a szomszéd MTK-hoz, ahol azóta is nagyszerűen érzi magát. Kovács Ádám ugyanakkor ezzel a lépésével elkövette azt a magyar futballban is egyedülálló bravúrt, hogy egyetlen forint befizetése nélkül edzőt buktatott: mert, mint napokkal később kiderült, az üzletember nagyjából annyira fizetőképes, mint egy magyartanárnő a Lafayette Áruházban, de hát nem volt mit tenni, Pintér Attila már munkához látott. Méghozzá nem is dolgozott rosszul: bajnoki cím és kupagyőzelem, amit idehaza azért nehéz felülmúlni - csak hát elkövette azt a hibát, hogy nem kifejezetten úri szalonokba illő nyelvezetével alaposan belegázolt a játékosok érzékeny lelkivilágába, és a mélyen megbántott csapat, nagy sírás-rívás közepette, a szezon végén egyszerűen felmentette a mukavégzés alól. (Tetszik érteni: nem Furulyás elnök, hanem a csapat.)
Igaz, Furulyás János utána már le tudta törni a lázadást: bár Pintér megutálása kapóra jött neki, a játékosok által javasolt Détári Lajos nem kellett, hiszen a háttérben már ott volt az újabb befektetőjelölt, Pellady Péter, aki pedig László Csabát akarta a kispadon látni. László jött, Pellady viszont természetesen nem jött - no de ezt már megszokhattuk -, így a ferencvárosi kassza továbbra is üres maradt. László Csabával pedig igen mozgalmas másfél évet zártak a fradisták: az edző eleinte jól végezte a dolgát, majd rádöbbenve, hogy ő immár a Fradi szakvezetője, igyekezett a középpontba kerülni - rugdosódott az ellenfelek mestereivel, később zokogott egy kiadósat a pálya közepén, aztán több tanú szerint az ellenfél lábának eltörésére biztatta futballistáit. Mielőtt azonban még teljes depresszióba süllyedve ropit osztogatott volna a Fradi B-középnek, a csapat megmentette: kilátástalan játékával lapátra tette az edzőt, akinek ezzel alighanem véget ért magyarországi karrierje.
A Ferencváros legújabb megmentőjét Gellei Imrének hívják, aki korábban már dolgozott szövetségi kapitányként, legutóbb pedig Cipruson vállalt munkát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Fradi-szurkolók bíznak benne, hogy vele aztán tényleg jobb idők köszöntenek be: első lépésként Gellei már taccsvonalon kívülre tette a csapat belső ellenzékét alkotó korosabb játékosokat, ám dacára annak, hogy Furulyás János ismét új befektető felbukkanásáról beszél, az anyagi helyzet ugyanolyan rettenetes, mint korábban. Félő, nincs messze a nap, amikor a szokásos Fradi-megmentésre készülő elnök kaszástul, tehenestül a zaciba adja a vácszentlászlói termelőszövetkezetet.

Ezek is érdekelhetnek