Profi agy, amatőr zseb

- Hogyan teltek idehaza a napok, miközben úgy nyolcezer kilométerrel odébb a fiúk adták-kapták a pofonokat?
- Nagyon jól éreztem magam itthon is, hiszen nyugodt lelkiismerettel engedtem át saját klubomnak, a Kispestnek a versenyzőit a világbajnokságra. Meg azért értelemszerűen szép kis telefonszámlát hoztunk össze. Alaposan, precízen felkészültek, bár az az igazság, ebben a sportágban a bírók miatt a kiváló edzésmunka nem mindig párosul eredménnyel... De ha valakin úgy látom, hogy mindent megtett a győzelmért, azt az eredménytelenség esetén is megdicsérem.
- Az ön tanítványát, Bedák Pimpát csakis dicséret illetheti, bár a legfontosabb meccsét, a döntőt elbukta.
- Ha én ott vagyok, akkor is elbukja. Nem is mérgelődtem, hogy ha a válogatottal tarthatok, akkor hátha ketten együtt agyonverjük a kínait. Kicsit nyilván hazapontoztak a bírók is, ráadásul Pimpa nem a legjobb mérkőzését vívta, de az ezüst miatt is jár neki a gratuláció. Ne feledkezzünk meg a szintén kispesti Dudásról sem, aki pontszerző helyen végzett. Úgyhogy nekem rengeteg szép pillanatot hozott ez a világbajnokság.
- Bedákot egy kínai verte meg. Nem volt elég az ezernyi szovjet utódállam és Kuba, most egy újabb boksznagyhatalommal kell számolni?
- De még mennyire! A tizenegy súlycsoportban a két-két harmadik helyezett miatt negyvennégy érmet osztottak ki, ebből tizennégy Ázsiában maradt. Eddig számoltunk a kazahokkal, a tádzsikokkal meg az üzbégekkel, most jött a többi. Észak-Korea korábban is rendre remek csapattal állt ki, ezeket a szegény koreai gyerekeket biztosan valami átnevelőtáborba küldik, ahol csak akkor kapnak vacsorát, ha előtte szétverik a homokzsákot, úgyhogy lesz velük gondunk elég. De most már Kína is bejelentkezett néhány éremre, ráadásul az olimpiát is Peking rendezi.
- Ázsiai egyeduralom?
- Az azért kizárt. A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség ugyanis nagyon vigyáz arra, nehogy egy földrészre vagy pláne egy országra záporozzanak az érmek. De néhány elsőség jut majd Ázsiába is.
{p}
- A szakértők azt mondják, jó jel a 2008-as olimpia szempontjából, hogy alig 22 éves átlagéletkorú volt most a magyar válogatott.
- Hát mégis, mennyi legyen? Jól néznénk ki, ha negyvenéves emberek püfölnék egymást az olimpián, és utána akarnának profinak állni. A mai ökölvívásban egyre csökken az amatőr versenyzők életkora, már tavaly, Athénban is diákolimpiát rendeztek... Egyre kevesebben szeretik már az amatőr bokszot: négyszer két percig tart egy meccs, szinte már több a szünet, mint a bunyó, így lehetetlen taktikázni, az győz, aki jobban jön ki egy ütésváltásból.
- Van Magyarországon ellentét az amatőrök és a profik között?
- Nem lehet, hiszen más-más sportág a kettő, csak valami tévedés folytán mindkettőt ökölvívásnak hívják.
- Akkor úgy kérdezem: ön például igyekszik lebeszélni tanítványait arról, hogy a világbajnoki vagy olimpiai sikerek reményében profinak álljanak?
- Miért beszéljek le bárkit is arról, hogy jobban éljen? Amatőrként hiába edz keményen, tizedannyi pénzt sem kereshet, mint profiként, ahol, mondjuk, kiütik egy gálán két perc alatt, de adnak neki százezer forintot. Persze igyekszem elérni, hogy ezek a srácok minél tovább amatőrök maradjanak, de azért mégsem tudom őket magamhoz láncolni. Pedig a magyar bokszban meg kell tartanunk a tehetségeket, nincsenek olyan sokan, hogy elherdálhatnánk őket. Bedák Pimpát például tizenhat évesen láttam bunyózni, egy serdülő bajnokságot nyert, mokány kis gyerek volt, és rögtön tudtam, hogy ez a srác még sokra viheti. Erre most hazahozott egy világbajnoki ezüstöt.
- Ha jól tudom, mindenkivel aláírattak a szövetségben egy szerződést, hogy a pekingi olimpiáig amatőrök maradnak.
- Jól tudja, de ez sokat nem ér. Talán még soha senki nem rúgott fel egy szerződést? Dehogynem. Ha valakinek megéri, hát meg is teszi. Pedig okos fiúk ezek, csak hát élniük is kell valamiből. Az a baj, hogy mivel Magyarországon is a tévék jóvoltából a profi bokszra van kihegyezve az ökölvívás, mindenki azt hiszi, hogy az amatőr bokszolóknak az agyuk is amatőr. Pedig csak a zsebük az.