Togo is messze van

Utóbb ráadásul kiderült, nem is Haitival játszunk (vélhetően a kapus liftesfiú, valamint a banánárusításból éldegélő középcsatár a tomboló főszezon miatt lemondta a válogatottságot), így beugróként a jónevű Antigua és Barbuda elleni kilencven percnyi futballcsemege várt a magyarokra. Úgyhogy másoknak futball-világbajnokság, nekünk meg Barbuda.
Nagyjából ennyi a különbség a külföldi és a magyar futball között, bár Lothar Matthäus és Pellady Péter menedzser továbbra is rendíthetetlenül hisz abban, hogy tevékenységük nagyban hozzájárult a magyar labdarúgás felemelkedéséhez. Hogy mégis valami gikszer lehet itt, arra csupán abból következtethetünk, hogy két hónapja már egyiken sem hajtogatják a régi szólamot, miszerint ott leszünk a futball-világbajnokságon...
De ne sírdogáljunk, ez az év káprázatosan sikerült: a végén átgázoltunk Antigua és Barbuda egyesített erőin (3:0), s így nem kevesebb, mint három győzelmet szerzett a válogatott 2005-ben; volt több remekül végrehajtott cserénk és jól sikerült bedobásunk; a magyar bajnokság lett a világ legerősebb sorozata, mert innen már az is válogatott lehet, aki a klubjában összesen százhúsz percet játszott.
Júniusban mégis javallott a játékosoknak a tévé elé ülni: hátha a világbajnokságon pályára lépő togói, angolai vagy trinidadi futballistáktól el lehet lesni valamit...