Jöhet a következő!

Szavazott tehát a tisztelt publikum két vonatkozásban is. Először véleményt mondott arról, hogy egy lyukas kétfillérest nem ad a magyar csapat továbbjutásáért. A másik: ha így áll a dolog, miért fizetne öt-, nyolc-, tízezer forintot azért, hogy a helyszínen bosszankodjon? A közönség ezúttal bölcsen döntött. Kilátástalanságban vergődő válogatottunk elszenvedte második vereségét is hazai pályán - ezúttal "csak" 0-1 arányban... S aztán szerdán este - gyalázatos teljesítményünk "elismeréseképpen" - megkaptuk a letaglózó pofont Máltán: 1-2 a szigetország tízévenként győztes csapatától... Így aztán mára már a NASA szakembereinek kell kiszámolniuk azt a halovány matematikai esélyt, ami még maradt a továbbjutásra.
Most tehát úgy látszik, az Európa-bajnoki szereplés ugrott, miközben rengeteg mérkőzés van még hátra, amelyeket a kiírás értelmében kötelesek vagyunk lejátszani. Ha én Bozsik Péter szövetségi kapitány helyében lennék, megköszönném légiósaink közreműködését, és visszaküldeném őket, kit-kit a választott külországba, hogy a második vonalban szereplő együtteseiknél koptassák tovább a kispadot. Elővenném helyettük azokat a fiatalokat, akik reményeink szerint a jövő ígéretei: Fülöp Mártont, Németh Krisztiánt, Borit, Kanta Józsit, Lackó Zsoltot, Priskin Tamást, esetleg Filkor Attilát, aki 18 évesen az Inter felnőtt csapatában is labdába rúgott, meg a többi ügyes srácot, hozzájuk Gerát, Juhász Rolandot és talán Halmosit, Dárdait, Husztit társítanám hozzájuk. Istenem, mi történne, legfeljebb kikapnánk, mint Égerékkel - de tudnánk, hogy az idő nekünk dolgozik. A meccs után erről kérdeztem Kisteleki Istvánt, az MLSZ elnökét. Azt válaszolta, hogy a szakmai munkába nem kíván beleavatkozni, az a kapitány dolga. Véleménye szerint nem kell az egész csapatot a süllyesztőbe küldeni csak azért, mert elbuktunk egy jobb futballkultúrával rendelkező ország válogatottjával szemben. Abban viszont egyetértett, hogy a gárdát fel kell frissíteni, akár fiatalítással is.
Szavazós hangulatban vagyunk, ha a közönséget megkérdeznénk, legtöbben alighanem a drasztikus fiatalításra voksolnának... Joggal, mert itt van Király Gábor példája: a norvégok ellen a négy gólból legalább háromban benne volt, a súlyos vereség pedig megadta a selejtezősorozat alaphangját. Ennek ellenére továbbra is bírja a kapitány bizalmát - és már mióta! "Kiöregedett" mögötte Szűcs Lajos, Végh Zoltán, Babos Gábor, Rabóczki Balázs és még jó néhány kapus... Úgy látszik, a szürke mackóalsó valóban szerencsét hoz. Mi lenne, ha egyszer az egész csapatunk szürke mackóalsóban lépne pályára? Igazán nem ártana ezt egyszer amúgy kísérletképpen kipróbálni.