Nem tudott Formában maradni

Szögezzük le gyorsan: a fenti néhány sor nem Baumgartner Zsolt kritikája, abból él, amiért megfizetik. Két éve ugyan valamivel nívósabb körülmények között, jobbnál jobb versenyeken kocsikázhatott, és nagyon úgy fest, hogy az a szezon megismételhetetlen lesz. Magyar pilótára egyszerűen ma nincs szükség a Forma-1-ben: nem állítjuk, hogy a jelenlegi versenyzők mindegyike technikásabb lenne Baumgartnernél, ám a jelek szerint a hátszelük sokkal jobb. A reklámfogásnak is kiválóan induló karrier (emlékezhetünk rá, Zsolt éppen a Hungaroringen versenyezhetett először) így igen rövid véget ért, és valljuk be, sok esély nincs is a folytatásra. Már csak azért sem, mert a Baumgartnert foglalkoztató Minardi éppen ebben az évben szabadult meg Forma-1-es tagságától, Paul Stoddart csapatfőnök, minthogy az anyagi versenyben nem tudja tartani a lépést, átpaszszolta jogát a Red Bullnak. És bár állítólag a közeli tervek között szerepel, hogy a Minardi ismét indul a futamokon, éppen az ellenkezőjére utal, hogy az istálló inkább a Champ Car versenyek felé kacsintgat. Úgyhogy egyelőre arra kínálkozik nagyobb esély, hogy a pilóta Amerikába költözik - aztán, ha Stoddart valóban komolyan gondolja, amiket Baumgartnerről nyilatkozgat, akkor talán nem az lesz a magyar versenyző sorsa, hogy nyugdíjba vonulásáig pénzeszsákokat fuvarozzon.
Fájdalom, a Forma-1-nek a jelek szerint nem nagyon hiányzik, hiszen ebben az évben igencsak színvonalas és izgalmas párharcot produkált Michael Schumacher és Fernando Alonso. A sorozat felénél már-már úgy tűnt, a Renault pilótája simán nyeri a versenyt, ám Schumacher a végére belehúzott. Hihetetlen csatát vívhatott volna a két versenyző akár az utolsó futam utolsó köréig is, ám újfent bebizonyosodott, hogy itt nem elsősorban a pilótákon, hanem a kisegítő embereken és a szerencsén múlik sok minden. Igaz, legalább kiegyenlítődtek a hibák: a kínai nagydíjon Alonso kerékcseréje tartott csaknem húsz másodpercig, így a spanyolnak az első helyett meg kellett elégednie a második hellyel, míg egy héttel később, Japánban Schumacher Ferrarijában - alighanem szerelői hanyagság miatt - elégett egy aprócska alkatrész, aminek következményeként az élről kellett feladnia a futamot.
Hogy mégis mi a különbség? A német klasszis zokszó nélkül viselte a kudarcot, holott ezzel a kieséssel tényleg minimális esélye maradt a világbajnoki címre (csak akkor lehet első, ha a záró brazil versenyen győz, ellenfele pedig nem szerez pontot), Alonso ugyanakkor csípőből megtámadta saját csapatát, mondván: a Renault szándékosan égeti őt, mert az istálló nem akarja, hogy az idény végén úgyis távozni készülő versenyzője magával vigye egyes rajtszámát a McLarenhez. A kapitális butaságot hallva (kit érdekel az egyes rajtszám egy vb-címhez képest?) a Renault vezetői jobb híján nyeltek egyet: két futammal a vége előtt sok értelme nem lett volna kihajítani a lázongó Alonsót a csapatból, hiszen ezzel oda mind az egyéni, mind a konstruktőri győzelem lehetősége, és inkább fogukat csikorgatva ezerszer átnézték pilótájuk autóját, nehogy megint gond legyen vele. Suzukában Alonso megúszta, Schumacher nem, így csaknem biztosan eldőlt a világbajnoki cím sorsa. Más kérdés, hogy bár Alonso is kétségtelenül kiváló képességekkel megáldott pilóta, azért a jóval lassabb és a gyengébbnek tűnő Bridgestone abroncsokkal felszerelt Ferrariban ülve Schumacherrel ellentétben ő talán nem lett volna képes a hajráig tartani a lépést a Renault-val.
Persze jövőre bizonyíthat: immár a McLarenben. Csak vigyáznia kell nyilatkozataival, mert ott jóval nagyobb a szigor - és a végén mehet egy kétüléses kocsiba tesztpilótának.