Ungvári Miklós fedél alatt

A legfrissebb a BEK-győzelem - ezt ugyan nem "nekünk" nyerte, hanem egy német csapat tagjaként érte el, megelőzve többek között a Putyin által favorizált orosz gárdát is. Igaz, a döntő helyszíne Budapest volt. A hétvégi miskolci országos bajnokságon Miklós egy súlycsoporttal feljebb indult a szokásosnál, de így is a legjobb lett. A hatvan kilogrammosok mezőnyében ott volt az öccse, Zoli, aki úgy lett ezüstérmes, hogy az utolsó percben egy ígéretes dobását az ellenfele megkontrázta... Ezzel még nincs vége: Attila ötödik helyen végzett súlycsoportjában. Elképzelhető tehát, hogy egyszer majd az Ungvári család nyer nekünk BEK-et.
Néhány évvel ezelőtt Kecskemétre igazolt Miklós. Akkor arról beszélt nekem, hogy bármi is történik az életében, ő nem lesz hűtlen Ceglédhez. Mosolyogtam a fiú fogadkozásán, hiszen annyi mindent hozhat még a sors az útjába, de azért végtelenül rokonszenves volt ragaszkodása az alföldi városhoz. Úgy látszik azonban, hogy az ifjú ember sikereinek az eltökéltség az egyik összetevője, ugyanis nemrégiben építkezésbe fogott. Összecselgáncsozott némi pénzt, családi örökség révén hozzájutott egy csendes telekhez, így aztán elkezdődött a munka. Hogy miért a szőlőben, és nem hivalkodóan a város közepén? Aki flancos házat húzna fel a centrumban, az nem Ungvári Miki lenne. Itt, a tágas portán egyszer talán megvalósul az az álma is, hogy ló nyerít majd az istállójában; egyelőre azonban korai erre gondolni, olyan sokat van távol az otthontól. Barátnője Hollandiában él, és természetesen ő is cselgáncsozik. Ami pedig a házat illeti: 140 négyzetméteres, amerikai stílusú lesz. Hogy miért akkora? Mert neki a kilenc testvérre is kell gondolni, akik máris azt kérdik, kimehetnek-e majd ők is az új házba?
Ha a fiúk sikereiről hallok, mindig felötlik emlékezetemben az édesanyjuk, aki gyógyszertári takarítóként bocsátotta szárnyára nagy tisztességben tíz gyerekét és újsághirdetésben fedezte fel Bíró Tamás ceglédi cselgáncsműhelyét. Ahol aztán a srácok kitombolhatták magukat. Hát így íródik egy kiérdemelt sikertörténet, melynek, bízunk benne, koránt sincs vége.