Tízszer a föld körül

Az apja már nem érte meg, de az évforduló alkalmából szervezett kis ünnepségen azért ott volt mindenki, aki csak Újfehértón számít. Országgyűlési képviselő és polgármester, megyei sportvezető és híres futballbíró, bokszolók és súlyemelők, távoli vendégek és szomszéd öregasszonyok. Elfogyott két láda sör, két liter pálinka, harminc üveg pezsgő, több szakajtókosár pogácsa és isten tudja, hány tál rántott hal. Még ő maga is megivott egy pohár pezsgőt, ami nagy szó, mert huszonöt éve egyetlen korty szeszes ital sem volt a szájában. A költségeket persze ő állta, az ünnepelt.
Pesten nemcsak futott, bokszolt is, nem is akármilyen szinten. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a Vasas csapatának volt tagja, és a csapattal az országos bajnoki címig vitte.
Negyvennyolc éves, s mióta csak az eszét tudja, keményen sportol. Harminc éve pedig tudatosan is.
Kutya rossz fiú volt. Majdhogynem gyermekfővel került fel Pestre, s minden létező balhéban benne volt. Az italra is hamar rászokott. Ivott, csavargott, verekedett - ha fel nem robban a kávéfőzőjük otthon, Újfehértón, talán a börtönt is megjárta volna.
Most? "Minden anyának csak ilyen jó áldott fiút kívánok" - mondja a jó ideje fekvőbeteg anyja. "Mos, vasal, főz rám, pedig 18 évesen kis híján még engem is megvert." Az anyja bent volt a faluban, Mihály meg Pestről hazajőve feketekávéra vágyott. Odatette a kotyogót a gázra. Aztán kiment súlyzózni. Mire visszament, a frissen meszelt konyha kávéban úszott. Az anyja nem dicsérte meg ezért, és még neki állt feljebb! Ekkor avatkozott be az apja... Akkor vetette oda az öregeknek, hogy lesztek ti még büszkék énrám, ha kell, tízszer is körbefutom a földet!
- És most mi lesz, hogy lejárt a fogadalom? - kérdem. - Újabb harminc év, újabb négyszázezer kilométer?
- Á, azt én már nem érem meg. Most voltam sportorvosi vizsgálaton, s azt mondták, akkora a szívem, mint a fejem. Túldolgoztattam.
Ilyen diagnózis hallatán más talán nyomban ágynak esne, és levegőt is csak óvatosan venne, ő azonban ennek nem tulajdonít különösebb jelentőséget. Továbbra is fut - igaz, ma már hetente csak háromszor, tizenöt-húsz kilométert. Levezetésként, mert, mint mondja, ha hirtelen abbahagyná a futást, akkor tényleg nem érné meg a következő harminc évet.
De így se igen kötnének vele nagy összegű életbiztosítást a biztosítótársaságok. A futás meglehetősen kockázatos. A harmincéves ünnepség is majdnem elmaradt, hajszál híján elütötte egy autó, illetve el is ütötte.
Mások szerint önsanyargató élet az övé, ő viszont ilyenkor felnéz a szekrények tetejére, s szelíden elmosolyodik. A tömérdek kupa, trófea súlya alatt szabályosan behajolnak a bútorok, az oklevelekkel pedig egy kastélyt is ki lehetne tapétázni. És akkor a Guinness-rekordot még nem is említettük: 1994-ig egy angol úriember, bizonyos Steve Edwards tartotta a csúcsot, mivel egy év alatt nyolcvanhétszer tette meg a maratoni távot, Csukrán Mihály ebben az évben kétszáz maratonit futott.
Eddig több mint hétszázszor szaladta le a 42 kilométert, persze ez is toronymagas magyar csúcs. Közben a kispályás labdarúgás is megfertőzte, már vagy 15 éve kergeti a labdát és szervezi a különféle tornákat. A közbülső idejében fiatalokkal foglalkozik. Épített egy százhúsz négyzetméteres betonpályát meg egy aprócska konditermet, ahol bokszolni, súlyt emelni tanítgatja a jövendő nagy sportolóit.
De ezt a termet ne úgy tessék elképzelni, mint azokat a tévében látott csodacsarnokokat! Itt nincs víz, nincs fényözön. Itt petrólámpával világítanak és az ajtó résein át ömlik be a hideg. Ám van fekvőpad, van egy csomó bokszkesztyű, súlyzó... Mi egyéb kell a bokszoláshoz, a súlyemeléshez?
Hát például: pénz. Nem kell sok, de a sportszerek kopnak, és az utazás sincs ingyen. Van úgy, hogy tíz-tizenöt fiatalt is elvisz a környéken versenyezni, és a benzint nekik sem adják ingyen. De az edzőjük eddig mindig felhajtotta azt a kis pénzt. Bízik benne, hogy ezután is így lesz. S titokban abban is, hogy lesz tanítványa, aki megdönti majd a csúcsait.