Ritmus

Kaiser Chiefs: Yours Truly, Angry Mob
(Universal/Polydor)
Beérett a gyümölcs: a 2006-os Brit Awards-on három díjat kapott a leedsi fiatalokból álló csapat, a Kaiser Chiefs. Ricky Wilson, Andrew White, Simon Rix, Nick Baines és Nick Hodgson 2003-ban döntött úgy, hogy a továbbiakban együtt zenélnek, és persze meghódítják a világot. Nos, ez utóbbi céljukat illetően szépen haladnak. Első albumuk, az Employment négyszeres platinalemez lett, és hasonló sorsot szánnak nemrég kiadott korongjuknak is. Erről a Ruby már befutott, de van még bőven választék az új dalokból. A gitár-pop alapú muzsika eleve sikerre van ítélve; azért persze nem mindegy, miként művelik híveik, hogyan bánnak a hangszerekkel. A Blur, a Jam, a Madness nyomdokain haladó Kaiser Chiefs érti a dolgát, akár líraibb, akár zúzósabb a tempó. Fülbemászó nótákat, szellemes popdalokat produkálnak, méghozzá úgy, hogy mindenki talál kedvére valót közülük.

ABBA: Number Ones
(Universal/Polar Music)
Ahogy a Beatles, úgy az ABBA is képes még mindig profitot termelni. Annak ellenére, hogy a nyolcvanas évek svéd sikercsapatának az utóbbi időben több válogatásalbuma is napvilágot látott, a kiadó úgy gondolta, soha nem lehet elég az ilyen kiadványokból. A koncepció ennyi: az ABBA egykori listavezető-, number one-slágereit összegyűjtve és hallgatva lehet nosztalgiázni. De az is előfordulhat, hogy Madonna gerjesztette ezt a korongot, hiszen tavaly a Hung up című dalába beépítette a Gimme! Gimme! Gimme! dallamfoszlányait, s a válogatáslemez füzetkéjéhez is ő írta a bevezető sorokat. Az ABBA-val nem lehet melléfogni, hiszen olyan örökzöldekkel büszkélkedhet, mint a Waterloo, a Mamma Mia, az S. O. S., a Dancing Queen, a Money, Money, Money, a Fernando, a Knowing Me, Knowing You. Ezúttal tizennyolc korszakos dalt hallunk tőlük, merthogy egy szimpla CD-re ennyi fért.

Mika: Life in Cartoon Motion
(Universal/Island)
Új csillag tűnt fel a brit popzene egén: Mika. Apja amerikai, anyja libanoni. Bejrútban született, Párizsban tanult, Londonban él. A 23 éves Mika Penniman énekelt a brit Királyi Operában, most pedig egy sokszínű poplemezzel állt elő. Semmit nem bízott másokra, zenét és szöveget írt magának, ő a producer, sőt a lemezborítót is megrajzolta. Mika sokoldalúsága előadóként is szembetűnik, tíz nótája témában és zenében is változatos. Ötoktávos hangjával mindjárt a nyitó dalban a szép emlékű Freddie Mercuryra, a végére tartogatott meglepetésdallal pedig egy ministráns fiúra emlékeztet. Ami közben történik, az becsülendő teljesítmény egy pályakezdőtől, különösen a toplistákon is szereplő Grace Kelly, vagy a gospeles Happy Ending élmény. Biztosan sokat hallunk még Mikáról, aminek örülhetünk, végre egy eredeti figura a sok fásulni látszó sztár közt!