Feltört az Olaj!

Egy biztos, ennyien nem voltak és talán nem is lesznek többé a tribünön. A tét az érdeklődéssel arányos volt (vagy fordítva), mindenesetre a Szolnoki Olaj KK férfi kosárlabdacsapata a bajnoki címért játszott. És meg is szerezte! Ehhez az eufórikus örömünnephez kellemesebb partnert, mint a Körmend, keresve sem találtak volna. A csapat sportszerű volt, a közönsége példaadóan korrekt, a körmendiek már otthon megünnepelték az ezüstöt, ami szintén nemesfém.
A szolnoki csapat 1991-ben már szerzett bajnoki címet, akkor a rendszerváltás mámorát tetézték az elsőséggel. Most a kupát is elhódították, elsők lettek az alapszakaszban, így ez az elsőség ennyivel volt több. A magyar férfi kosárlabda székesfővárosa ezek szerint Szolnok. A kezdet? Egy Tiboldi nevű, gimnáziumi testnevelő tanár hozta a városba a játékot, amely a szűkös tornatermekben vált népszerű foglalatossággá. Érdekes módon először a nők vitték többre: Horváth János, Lőrincz Andor nevét emlegetik leggyakrabban az NB I-es csapat alapítói között. A férfiaknál az Alföldi Olajbányásznak volt ügyes csapata. Az NB II-ben kellett velük számolni. A középtermetű játékosok meg sem közelítették napjaink gladiátorait. Kékesi Pista (korán meghalt), Tóth Zoli, Pálszabó Sanyi, de még a 195 centis Acsay Attila is elment volna futballistának, teniszezőnek vagy tekézőnek. A csapat nyaranta jutalomtúrára utazott Bulgáriába, a testvérmegyei Kjusztendilbe. Sztanke Dimitrovban tornát nyertek, Kékesi lett a legtechnikásabb játékos.
A közönség számára akkor vált vonzóvá a sportág, amikor - a hetvenes évek közepén - felépült a körcsarnok, és kezdetét vette a Tisza Kupa rendezvénysorozat. Az egyik évben Európa legjobb férfi-, a másik évben a legjobb női együttesei léptek parkettre. Az Olajbányász csapatában minőségi ugrást hozott, amikor hozzájuk igazolt Berkics László. Zseni volt, sokra vihette volna. Majd jöttek a külföldiek. Először keletről: az első bajnoki cím megnyerésében nagy érdemeket szerző Tyubin, utána Rasid Abeljanov, később a zseniális szervező, Sztojan Ivkovics. Az edzők közül Rezák László lett "halhatatlan", a '91-es csapatot ő dirigálta Szalay Ferenc segédedzővel.
És már itt is vagyunk a mában: jött Thomas Kelley a michigani Grand Rapidsból, akit jómagam, szurkolóként, a magyar csapatban valaha megfordult legnagyobb egyéniségnek tartok. Jött Sabaliauskas, Jurkunas, Hollins, Pavel Frana, Molnár András Debrecenből, beérkezett a csapatba Cziczás Laci, Pór Péter edző pedig minden morzsát összeszedett, amit neves tréner elődei "elhullajtottak". Ritka nagy adottság! A döntő utolsó meccsén Tóth Zoli fia, Viktor és Rezák László fia, Tamás is pályára lépett - ők a jövő emberei. Csak egy tűzoltóautó kellett, amely körbevitte a városban a győzteseket, meg jó néhány ezer ünneplő a Kossuth térre abban a városban, amelyet pedig nem könnyű lázba hozni. Ez a kosarasoknak ezúttal sikerült.