Foci egymás között

Aki esetleg nem tudná: a krétai és az oslói vereség, illetve a mutatott közepesen lélektelen játék miatt a Várhidi-érában mellőzött futballisták jótékonysági meccs ürügyén kihívták a magyar válogatottat. Kilencven perc alatt eldőlhet, melyik korosztálynak kellene megadni az esélyt, hogy hivatalos meccsen is agyonverjék Andorrában vagy San Marinóban. A tavaly év végéig kegyben álló öregeknek, avagy az idén befutott (no persze a tempót illetően ne vigyük túlzásba: beporoszkált) fiataloknak. Az ötlet természetesen továbbfejleszthető: bajnoki rendszerben minden hétvégén megmérkőzhetne egymással a két csapat - legalább állandó játéklehetőséghez jutnának a külföldi klubjaikban többnyire a lelátóra (esetenként kispadra) szoruló játékosok, a szezon végén pedig a győztes válogatott a minőségi futball elsajátítása céljából buszos társasutazást nyerne az albán kupadöntőre.
Na de ideje felébredni az álmodozásból: nem lesz itt jótékonysági meccs, nem lesz ropiropogtatás, nem lesz tiranai tanulmányút, minden marad a régiben. Várhidi kapitány szokás szerint bemagolja a válogatott meccsekre időzített nyilatkozatait, az MLSZ elnökségi tagjai két sajtos pogácsa közben további bizalmat adnak a magyar futballnak, a válogatott pedig a jókor jött nyári szünet után (két és fél hónap nyugalom köszönt ránk, mert nincs meccs!) az ősszel újra versenybe száll Moldovával és Máltával az Eb-selejtező csoport ötödik helyéért.
Már nem is tudom, ki mondta egyszer: egyre erősebben látja a fényt az alagút végén. Jön a vonat. Egy jó szemű szurkoló azt is kivette a félhomályban, hogy máltai masiniszta vezeti.